Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

Földváryné Kiss Réka: Emlékezet és propaganda

tikai fordulatra, amely lehetőséget teremt a „másodosztályú államegyházi státus” feladására. Igaz, 1945-ig erre nem látott lehetőséget a reformkon- zervatív egyházvezetés. így 1945 után a viták nem az egyházkormányzati reformok szükségessége, hanem részben annak mértéke, részben az egyház programjának radikalitása körül bontakoztak ki. A gyökeres egyházreformokat sürgető megújulási mozgalmak, egyházi szóhasználatban ún. ébredési mozgalmak, és az egyházvezetés közötti ellentétek elmérgesedéséhez az ébredési mozgalmak egyes irányzatainak mind nyíltabb, a kommunista párt felé tájékozódó politikai elköteleződése és egyre kevésbé burkolt egyházpolitikai, politikai célkitűzései vezettek. Az „egyházi bal- szárny” névvel számon tartott egyházi ellenzék két vezetője, Békefi Benő viszonylag fiatal, agilis, becsvágyó nyíregyházi lelkész és Bereczky Albert Budapest-Pozsonyi úti lelkész, széles körben ismert és népszerű igehirdető volt. Programjukat 1946 augusztusában Nyíregyházán hirdették meg, Bereczky és Békefi vezetésével, az Országos Református Szabad Tanács (ORSZT) névvel összehívott gyűlésen.16

A baloldali kötődésű és politikai ambíciókat is dédelgető egyházi ellenzék fellépésének következtében a teológiai, egyházszervezeti kérdések is sorra politikai színezetet kaptak. A Szabad Tanács fellépésével kezdődött meg az a későbbiekben egyeduralkodó egyházi gyakorlat, amely a kommunista párt hatalmi berendezkedésének súlyos lépéseit éppúgy, mint esetenként a napi politikai változásokat igyekezett teológiailag igazolni, és végső soron teológiailag legalizálni az egyház diktatúrát kiszolgáló magatartását. „Az állami rend és társadalom, de különösen a forradalomban kialakuló társadalom egészségéhez szükséges az egyháznak ez a prófétai szolgálata. Megvalljuk, hogy ehhez a szabad és engedelmes prófétai szolgálathoz a múlt miatt orcapirulással, szégyenkezéssel és a jelen lehetőségeinek engedelmes elfogadásával, felhasználásával szerezhetjük csak meg az erkölcsi alapot.”

Az inkább teológiai kísérletnek, mint kidolgozott tételrendszemek tekinthető „keskeny út teológiája” névvel ismert tanítás szerint az egyház 1945 előtt súlyos bűnöket követett el, s ezzel eljátszotta prófétai jogát, s csupán Isten kegyelmének köszönhető, hogy az új rendben újrakezdhette

16 Lásd még Kiss Réka: Református ébredés Budapesten. In: Kosa, 2006, 1343-1367.

35