Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

Bár Szabó és Ravasz kórképe hasonló, megoldási javaslataik lényegesen eltértek. 1913-ban Szabó Dezső az erejét vesztő magyar protestantizmusnak még a szocializmust ajánlotta mentőövül. Érvelése szerint a „protestantizmus csak úgy élhet meg, ha mint a folytonos haladás szerve tartalmában újra meg újra megújítja magát”. A lényegi kérdés számára az volt, hogy a nyugat haladó eszméit (jelesül a szociáldemokráciát) egy olyan szervezet asszimilálja a magyar élet számára, „mely elemeiben túlnyomó- lag magyar és mély gyökerei vannak múltunk szerves fejlődésében”. Szabó ajánlata: a modernitást képviselő, de idegen szociáldemokráciát házasítani a gyökereiben magyar, de jövőképét vesztett kálvinizmussal. Szabó kérdésföltevései és a válaszai a protestantizmus kulturális, társadalmi és politikai szerepvállalásra vonatkozó, jellegzetes kultúrprotestáns gyökerű programot körvonalaztak, melyben a korábbi szövetséges liberalizmussal szemben a szociáldemokráciát ajánlotta megoldásként.11

1919 után Szabó Dezső felvetése a szociáldemokrácia és a protestantizmus közeledéséről aktualitását veszítette. A tanácsköztársaság után a szociáldemokrácia negatív hivatkozási alapként jelent meg a hivatalos egyházi közvéleményben. Ugyanakkor a szocializmushoz való viszony a laicizálódó társadalom válságjelenségeire választ kereső református egyházi közgondolkodás formálói számára továbbra is állandó viszonyítási pontot jelentett, hiszen az egyre erősödő társadalmi feszültségek, valamint a radikális politikai irányzatok térnyerése az egyházat is mindinkább egy korszerű, versenyképes társadalmi reformprogram megfogalmazására sarkallták. A protestantizmus és a szocializmus sokrétű, több ponton máig feltárásra váró kapcsolatának ezúttal csak néhány csomópontját tudjuk jelezni. Egyfelől, a református egyház társadalmi rétegzettségéből fakadóan, a református szociális gondolkodás fókuszában mindvégig a földkérdés állt. Másfelől, a falvakból a fővárosba tóduló nagyvárosi szegénységből és képzetlen munkásságból fakadó társadalmi problémák az egyházi közélet számára is mindinkább megkerülhetetlen kihívásként jelentkeztek. A sokszor széttartó egyházias válaszkísérletek összefogására és modem egyházvezetői programmá integrálására Ravasz László vállalkozott, aki 1922-es 11

Földváryné Kiss Réka: Emlékezet és propaganda

11 Szabó Dezső: A magyar protestantizmus problémája. Nyugat, 1913/14, 17. Kosa László: A kultúrprotestantizmus bírálata, avagy önbírálata: Szabó Dezső. In: Kosa László: Művelődés, egyház, társadalom. Budapest, 2011, Akadémiai Kiadó, 366-385.

31