Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Jeles napok, jeltelen ünnepek Míg a felvilágosodás és a romantika hatására az európai szellemi életben sokak a reformációra mint a kibontakozó liberalizmus, valamint a moderni tás egyik ősére tekintettek, a formálódó modem magyar nemzettudatban a hazai protestantizmus és a nemzeti függetlenségi gondolat szoros összefonódása vált domináns történetmagyarázattá. A XIX. századi magyar történetírásban - miként az Kosa László eszmetörténeti kutatásaiból jól ismerjük - mindinkább az érdeklődés homlokterébe kerültek a vallási és a rendi szabadságküzdelmek XVII-XVIII. századi összefüggései és összefonódásuk a Habsburg-ellenes küzdelmekkel. Kiformálódott és - többek között a pátensharc eredményeként - felekezeti kereteket túllépve népszerűvé vált egy olyan történelemértelmezés, amely a protestantizmust a vallási szabadságküzdelmek és egyben a nemzeti függetlenségi harc letéteményeseként (és mindinkább a XIX. századi szabadságküzdelmek előképeiként) állította be6 Ekkor gyökeresedett meg a magyar történeti gondolkodásban (mint utaltunk rá az Európa-szerte általános gondolkodási mintákhoz hasonlóan) a liberális és a demokratikus hagyományok forrásvidékét a reformációhoz kötő gondolati struktúra; a protestantizmusnak a nemzeti függetlenségért hozott áldozata, valamint a nemzeti kultúra megteremtésében erőn felül szerepet vállaló protestantizmus toposza, melyek a magyar reformá- tusság önmeghatározásának is meghatározó elemeivé váltak. Ekkor nyert továbbá a korábbiakhoz képest új értelmet a magyar etnikum és a református felekezet megfeleltetése is.7 A „magyar vallás” már nem egyszerűen etnikai azonosítás, hanem nemzeti vallás is. Egyszerre jelentette a vallás feltöltését nemzeti-politikai tartalommal, illetve fordítva, a nemzeti eszme feltöltését vallási szimbólumokkal. Mindez egyben tág lehetőséget hagyott azoknak az ún. kultúr- protestáns magatartásmintáknak a meggyökerezéséhez is, melyek a protestáns felekezeti kötődésekben egyre inkább történeti és kulturális hagyományt, semmint hitelveket és markáns vallási identitást láttak. Kialakult egy 6 Lásd Kosa László: Felekezeti és nemzetiségi azonosságtudat kapcsolódása. A magyar protestáns példa. In: Papp-Szarka 2008, 391400. Kosa László: Katolikus és protestáns magatartásformák az abszolutizmus korában. In: Kosa László: Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993, Ethnica, 125-135. 7 Tegyük hozzá, hogy a reformátusság nemzetmegtartó szerepéről vallott identitásképző keretek Trianon után nemcsak felértékelődtek, hanem új tartalmakkal gazdagodtak. 28
