Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

Földváryné Kiss Réka: Emlékezet és propaganda

marxista osztályharcos szemlélettel összeházasítani - s egyben próbálta megkonstruálni önmaga szellemi előképét a magyar történelmi múltban. A historiográfiai kutatásokból ismertetés az is, hogy a magyar történelem marxista újraértelmezésére irányuló kísérleteknek komoly lendületet adtak a centenáriumi ünnepségek. Hiszen 1848 osztályharcos átértelmezésén keresztül a kommunista törekvéseket a magyar nemzeti függetlenségi mozgalmak mintegy végső betetőzéseként lehetett előrevetíteni.

Másfelől, ami a református egyházi beszédmód alakulása szempontjából legalább annyira fontos, hogy ez az osztályharcos retorikával átitatott és a kommunista pártirányítás alatt hivatalossá tett történelemfelfogás valójában egy sokkal régebbre visszanyúló történelemértelmezés elemeit használta fel/ki a maga szellemi előképének felmutatásához, társadalmi-kulturális beágyazottsága, legitimitása bizonyításához.

A magyar történetírásnak a kommunista ideológusok által „felfedezett” függetlenségi tradíciói valójában a felvilágosodásban, illetve a XIX. századi nemzeti romantikában és a liberális hagyományokban gyökereztek. Eredetük pedig ahhoz az Európa-szerte népszerű mestemarratívához köthető, mely a reformációban jelölte meg az európai szabadságeszmék legfőbb forrását.4 Ez a történetfelfogás tehát eredendően liberális volt mind teológiai, mind politikai gyökereit tekintve. A liberális és a demokratikus hagyományok forrásvidékét a reformációhoz kötve, majd pedig a reformációt a progresszióval összekapcsolva, a reformációt egyenesen a felvilágosodás előképeként határozta meg.5

4 Kosa László: Felekezeti és nemzetiségi azonosságtudat kapcsolódása: A magyar protestáns példa. In: Bennünk élő múltjaink. Történelmi tudat-kulturális emlékezet. Papp Richárd - Szarka László (szerk.), Zenta, 2008, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 391—400. Juliane Brandt: Felekezeti és nemzeti identitás a 19. századi Magyarországon: a protestáns egyházak. Századvég, 2003/3, 57-93.

5 Tegyük hozzá - miként erre Hatos Pál figyelmeztetett egy tanulmányában ez a történelemértelmezés egyben érvényes magyarázati kerettel szolgált a XIX. századi ún. ultramontán katolicizmus számára is, amely a katolikus egyház modem kori története szempontjából hátrányosnak tekintett szellemi irányzatokat vezethette így vissza a reformációra. 1945 után pedig ezekben a tovább örökített eszmetörténeti törésvonalakban a kommunista párt ideológusai jól ismerték fel a felekezetek egymás elleni kijátszásának, az „oszd meg és uralkodj” politikájának kínálkozó lehetőségét, amit a következő években nem kevés sikerrel alkalmaztak is. Hatos Pál: A magyar protestantizmus és eszmei fordulata Tisza Istvántól Ravasz Lászlóig. Múltunk, 2005/1, 89-117.

27