Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
3. Diktatúra és külvilág
Jeles napok, jeltelen ünnepek sította meg a hatvanhat éves pártfőtitkár fizikai és szellemi leépülését”2 - írta 2001-es visszaemlékezésében Soltész István. Előbbi 1978. január 6-a előzményeihez, utóbbi annak következményeihez szolgál adalékokkal, a történelmi tudásanyagban és emlékezetben triviaként kanonizált eseményhez, a Szent Korona hazatéréséhez. Kérdés azonban, hogy e szubjektív múltidézések és értékelések képesek-e megragadni, s legfőképp a saját korabeli helyi értékén kezelni azt, amit - a fentiekkel szemben - Borhi László „a magyar-amerikai kapcsolatok csúcsaként”3 írt le 2012-ben. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy alapvetően az 1977/78-as, illetve részben a később keletkezett külügyi és politikai bizottsági írásos dokumentumok (tehát rögzített tényanyag) alapján rekonstruáljam mindazt, amit a kollektív emlékezetet alkotó szubjektumok némelyike elbagatellizálna vagy épp kudarcként ítélne meg - holott az egy nagyon is tudatos törekvés politikai presztízst jelentő megvalósulását jelentette. 1945. március 27-én - a minden valószínűség szerint (legalább részben) Szálasi utasításait követő - Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség parancsnoka a koronázási jelvényeket osztrák területre vitte, ahol a koronát, a jogart és az almát valamikor 1945 júliusának és augusztusának fordulóján átadta az amerikai Hetedik Hadsereg Kihallgató Központjában dolgozó Paul Kuba- la őrnagynak.4 A Sacra Corona és a regáliák ettől kezdve amerikai őrizetben voltak, s - vélhetően a magyar belpolitika aggasztó fejleményeit látva - 1946. augusztus 6-án, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai vezetőjének kérdésére a „koalíciós kormány elnökének [Nagy Ferenc - K. J. E.] 2 Soltész István: A korona kalandos hazatérése. In: Új Horizont, 2001/1, http://www.- pikk.hu/ujhorizont/2001_l/4.html (Utolsó letöltés: 2015. július 29.) 3 Borhi Kádár és az Egyesült Államok című cikkének konklúziója szerint: „1978 volt a magyar-amerikai kapcsolatok csúcsa, a rendszert amerikai részről legitimáló korona mellett Magyarország megkapta a legnagyobb kedvezményes elbánást is.” Borhi László: Kádár és az Egyesült Államok. Múltunk, 2012/1, 74. Miközben e megállapítás első része egyszerre helytálló és aláhúzandó, annak második része nagyban vitatható. 1982, a Washington gyakorlati politikai támogatásával megvalósuló magyar IMF és IBRD csatlakozás éve, mely a kádári magyar modell fenntartásának gyakorlati támogatását jelentette, jóval fontosabb esztendő volt. A magyar-amerikai kapcsolatok de iure csúcsát pedig Grósz Károly 1988. nyári amerikai útja, illetve a Reagan-Grósz-találkozó jelentette. 4 Soltész, 2001. 166
