Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
Mind a belső válság, mind a külső kényszer egyre nyilvánvalóbbá tette a párt számára, hogy nem az erő az, amivel legitimációjának gyengeségét ellensúlyozhatja, hanem a társadalommal való szélesebb konszenzus megteremtése. Alekszandr Jakovlevnek, Gorbacsov tanácsadójának 1989 januárjában készített emlékeztetője is mutatja, hogy a Szovjetunióból érkező irányelvek is ebbe az irányba ösztönözték a magyar pártvezetést: „Politikai berendezkedésünket még most is gyengíti a legitimáció hiánya [...]. A tekintélyuralmi módszerek, a közvetlen nyomásgyakorlás nyilvánvalóan elavultak. A politikai szférában még abban az esetben is, ha bármely érintett országban gyors romlásnak indul a helyzet - és ennek a lehetőségét újabban nem zárhatjuk ki rendkívül valószínűtlen, hogy az 1956-os és 1968-as módszert alkalmazzuk mind elvi okokból, mind pedig az elfogadhatatlan következmények miatt. [...] Kiemelt fontossággal, átfogó megközelítésben kell kezelnünk a politikai pluralizmus struktúráit kialakító folyamatokat, a koalíciós, parlamentáris típusú berendezkedés felé vezető folyamatokat, az ellenzék legalizálását. Természetesen feltérképezetlen területen át vezet ez az út, ami szükségessé teszi, hogy a pártok szilárd alapelvekkel és taktikai rugalmassággal rendelkezzenek, hogy képesek legyenek a folyamat irányítására, tehát hogy ne engedjék át a kezdeményezést az ellenzéki erőknek.”16 Magyarországon ahhoz, hogy a párt az egyre elkerülhetetlenebbé váló változásban a fent vázolt irányelveknek megfeleljen és a szélesebb társadalmi alapokon álló politikai rendszer felé való elmozdulásban kezdeményező tudjon maradni, elsőként is felül kellett bírálnia a csak erőszakkal és hatalmi helyzetből fenntartható ellenforradalmi összeesküvés és ellen- forradalom tételét. Kis János, az ellenzék egyik prominens képviselője ezt így fogalmazta meg 1988. június 13-án mondott beszédében: „Maguk az MSZMP vezetői [...] valamiféle szocialista pluralizmusról beszélnek. Bármit jelentenek is ezek a szavak, mindenkinek tudnia kell, nem lehetséges valódi politikai nyitás és kiengesztelődés, amíg a kompromisszum útját temetetlen holtak torlaszolják el.”17 Ez azonban nem volt könnyű feladat, Jeles napok, jeltelen ünnepek 16 Az SZKP Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának Jakovlev részére készített emlékeztető Kapcsolatok a kelet-európai országokkal, stratégiai alapvonalak címmel. In: Rendszerváltozás Magyarországon, 1989-1990 - Dokumentumok. Szerk.: Békés Csaba - Malcolm Byme. National Security Archive-Hidegháború-történeti Kutatóközpont-1956-os Intézet, 1999, 9. dokumentum. 17 Irodalmi Újság, 1988/4, 9. 124
