Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

2. Diktatúra és nemzet

dalomról. (Szöllősy a forradalom alatt maga is a Győri Forradalmi Tanácsban és a Dunántúli Nemzeti Tanácsban tevékenykedett.)34 A fiatal népiek által szerkesztett Új Látóhatár számára különösen fontos lehetett a mondanivaló, hiszen Szigethy kétségkívül - Bibó mellett - 1956 Parasztpárthoz35 kötődő legfontosabb szereplője. Szöllősy írása - a Szigethy-portré megrajzolása, szerepének végigvezetése és az „ellenkormányról” szóló vádak tisztázása mellett - azért is fontos, mert szembeszáll azzal az elképzeléssel, hogy a forradalom „konszolidálható” lett volna akkor is, ha az előző rendszer kompromittálódott figuráit nem teszik ki a kormányból. (Ez a fajta gondolkodás egyébként rokonságot mutat a fent idézett Kopácsi-féle megszólalással, miszerint Nagy Imre a miniszterelnök, tehát minden rendben van.)36 Figyelemreméltó, hogy a szerző nem a szovjet beavatkozás esetleges elkerülése, hanem a népakarat demokratikus alapállásából utasítja el a felvetést: „A magyar forradalommal rokonszenvező nyugati baloldali körök, de egyes baloldali magyarok is szemünkre vetették a forradalom után, hogy a kommunistáknak a kormányból való kiszorítása és általános mellőzése taktikai hiba volt, túlságosan előrefütottunk. A nyilatkozatok és felhívások számot vetettek a nép hangulatával, amely mindenütt a volt kommunista vezetők ellen nyilatkozott meg. [...] .. .a sztálinisták eltávolítása egészen az utolsó Nagy Imre-kabinet megalakulásáig a legfontosabb országos követelések közé tartozott. Kimaradásukat a nemzeti kormányból nemcsak a nemzeti gondolkodású közvélemény üdvözölte örömmel, hanem a vidéki kommunista pártszervezetek is helyeselték.”37

Nagymihály Zoltán: Az emigráció „jeles” emlékei

34 Szöllősy Árpád: A forradalom Győrött. 1961, 413—436. Szöllősy Árpád (1918-2006): kulturális szervező. A forradalom után Bázelban telepedett le. Itt a Magyar Egyesület, majd 1958-tól a Svájci Magyar Egyesületek Szövetségének főtitkára lett. 1969-ben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem alapítója, 1976 és 1982 között elnöke, a szervezet könyvkiadásának egyik kezdeményezője. 1992-ben svájci tiszteletbeli konzul, 1993-ban visszatért Magyarországra. In: Borbándi, 1992, 354. Nagy, 2000, 943-944.

35 1 956-ban Petőfi Párt.

36 Az elképzelésre a „forradalmi utca” meglehetősen egyértelmű választ adott.

37 Szöllősy, 1961, 420-421. Hasonló gondolatokat taglal Peéry Rezső hosszabban a későbbiekben tárgyalandó írása: Peéry Rezső: A zsarnokságnak útját álltuk. 1976, 281-287.

103