Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

2. Diktatúra és nemzet

Jeles napok, jeltelen ünnepek

Nagyhatalmi szelek között

„Keletről fagyos, Nyugatról langyos a szél” - írta az ’56-os emlékszámban közzétett versében Varga Sándor.38 A gondolat - azaz: a Szovjetuniótól elnyomást, Amerikától pedig csak ígéreteket kaptunk - nemcsak az emigráció döntő többségében, de alighanem az otthoniak körében is elterjedt. Az (Új) Látóhatár egyik legkiválóbb külpolitikai szerzője, a kelet-európai történelem oktatója, korábbi washingtoni sajtóattasé Borsody István több írásban elemezte tanulságos módon a történteket.39 Megjegyzendő, hogy Borsody azok között volt, akik az 1956-os évben, illetve már korábban is óvtak az Eisenhower-féle „rab népek felszabadításáról” szóló ígéretektől, mivel észrevétele szerint azok csak a kampány végéig és szavakban értelmezhetők, tettekben a reálpolitika érvényesül.40 Borsody tehát nem várt konkrét amerikai segítséget - igaz, természetesen forradalmat sem -, a tehetetlenség mértéke azonban láthatóan őt is meglepte. Szerinte ugyanis a magyar forradalom egyszerre buktatta meg a kommunista diktatúra „liberalizálására” vonatkozó ígéreteket - nyíltan háborúnak nevezi a függetlenségét rövid időre visszanyert Magyarország elleni második szovjet intervenciót - és a „Nyugat felszabadító politikájának blöffjét” is.41 Ez a párhuzam nem jelenti viszont, hogy a két politikai tömb ugyanúgy reagált volna az eseményekre: amíg a Szovjetunió cselekedett, a Nyugat tétlen maradt. A helyzet abszurditásának érzékeltetésére a magyar ’56 mellett szenvedélyesen kiálló Salvador de Madariagát idézte: „De ha ez volt az ok [vagyis, hogy a Nyugat félt egy esetleges háború kitörésétől, amennyiben beavatkozik - N. Z.], akkor miért legyen a Szovjet-Unió félelme kisebb, mint a miénk? Vajon túlélheti-e a Nyugat azt a revelációt, hogy a nem magyarok

38 Varga Sándor: Hazám. 1956, 279.

39 Borbándi, 1992. Borsody István (1911-2000): történész. A ’30-as évek végétől a Prágai Magyar Hírlap és a budapesti Magyarország munkatársa volt. 1947 júniusában mondott le washingtoni követségi sajtóattasé tisztségéből, és választotta az emigrációt. 1953-tól 1977-ig a pittsburghi női egyetem tanára. 1953-tól 1954-ig, valamint 1957-től 1958-ig a Látóhatár szerkesztőbizottságának tagja. In: Borbándi, 1992, 66.

40 Borsody István: Az amerikai külpolitika és az emigráció politikája. Látóhatár, 1956/5, 251-254.

41 Borsody, 1956/1, 292-294.

104