Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

Kukorelli István: Bevezető

Kukorelli István: Bevezető

c) október 23. napja, az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére.

(2) A hivatalos állami ünnep augusztus 20. napja.

Fontos azt is hangsúlyozni - valamiféle tematizálási szándéktól vezetve hogy a jeles vagy jeltelen napokat ne önmagukban szemléljük. Nem is lehet, már csak azért sem, mert ezek a napok rendkívül szorosan összefüggenek az egész jelképrendszerrel. A nemzeti ünnepeken felvonják a hivatalos állami lobogót, viseljük a kokárdát, kezünkben tartjuk a lyukas zászlót. Vagyis az egész jelképrendszer mozog, és összefüggésben szemlélendő. Sőt még tovább mennék: nemcsak a szabályozott, hanem a képileg megjelenített jelképrendszert is érdemes átgondolni. Milyen képek vannak kint a szobánkban? Idetartozik az emlékművek, a szobrok kérdése - felidézhetjük ennek kapcsán az elmúlt évtizedekben folytatott szoborvitáinkat. Ha fellapozzuk a meghívó második oldalát, ott is van egy a korábbi generációknak ismerős szobor. Az egész jelképrendszer együtt él a jeles napokkal. A diktatúra négy évtizedére utalva az volt a kérdésem, a fent megemlített három nemzeti ünnepnapunk hogyan élte túl az „átkost”, mi történt velük ez alatt? Ez egy rendkívül tanulságos történelmi túra. És az is, hogy milyen új ünnepeket próbált helyettük teremteni a diktatúra, és azokra emlékeznek-e még a mostani generációk.

Vegyük példaként március 15-ét. Az én nemzedékem még emlékszik a forradalmi ifjúsági napok kísérletére, amellyel a rendszer ideológiailag össze kívánta kapcsolni március 21-ét és április 4-ét március idusával. Az összemosás nem jött össze, hiába folyt komoly ideológiai agymosás még a késő Kádár-korszakban is. A márciusok közül én 1989. március 15-ét szoktam kiemelni. Ez az a dátum, amikor - Gyarmati György kitűnő könyvével szólva - „március hatalma legyőzte a hatalom márciusát”, és visszaállt a rend a történelemben. Mert március 15-e olyan mély, szerves ünnep volt a diktatúrák alatt is, amely „túlélte”, legyőzte azokat. A szimbólumoknak mindig volt egy szuverenitást megőrző, megtartó ereje azokban az években is, amikor nem volt szabad az ország. Mohácstól kezdve gondoljuk át a történelmi naptárt, mikor volt szuverén az ország és szabad a nemzet. Ezekben a zivataros időkben a szimbólumok - itt akár a Szent Koronára is utalhatunk - tartották meg a szabadságérzetet a nemzetben.

Augusztus 20-a története is nagyon tanulságos. Ezt az ünnepet durván megtámadta 1948/49-ben az akkori diktatúra. Szent István ünnepét, az

9