Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Mohácsi János: Határ Győző és az Új Látóhatár emigráns irodalmárai
Magyar Látóhatár talanodás. Nem lehet nem észrevenni a németországi, és az ’56-os magyar emigráns életérzése közti hasonlóságot. Határ Győző a többszázezer menekülttel együtt 1956 végén hagyta el Magyarországot és választotta a teljes létbizonytalanságot.5 Nehéz döntés volt, de számára ez volt az egyetlen alternatíva, mivel már kétszer is börtönben találta magát Magyarországon és várhatóan az ’56-os forradalomban vállalt szerepe (orosz katonák kihallgatásánál tolmácsolt és a kihallgatásról szóló jegyzőkönyveket aláírásával hitelesítette) miatt harmadszor is megesett volna vele. A harmadik alkalmat azonban nem várta meg. Sem Ausztria, sem Németország nem jelentett alternatívát számára, pedig mindkét országban egyedülálló álláslehetőségekkel halmozták el. De új hazájaként Franciaországot sem választotta — noha erős affinitást érzett a francia szellemiség iránt6 —, mert ismerte az ország idegenekhez való viszonyulását. Végül az országhatárt átlépve Angliába, Londonba tartott, hogy a BBC-nél ígért állást betölthesse. Ez azonban nem ment máról holnapra. Londonba érkezve senki sem várta tárt karokkal. Beszélte ugyan a nyelvet és fordította - enélkül hogyan is fordíthatta volna le Steme Thristam Shandey-jét azonban nem értette a hétköznapokban használatos nyelvet. Nagy megrökönyödésére a BBC-nél ígért állás sem „várta”. Kiderült, hogy „Kilencszá- zan vizsgáztak. Három állásra.”7 Elkésett: „derengeni kezdett bennem, mi mindenről késtem le azzal, hogy nem decemberben érkeztem, az utolsó géppel.”8 Végül, vizsga és hosszú várakozás után mégis bejutott a BBC-hez. Emellett angol diplomaták nyelvi képzését vállalta, és írt is maradék szabadidejében. 5 Vő.: KANYÓ Tamás: Emigráció és identitás, '56-os menekültek Svájcban. Budapest, L'Harmattan — MTA Kisebbségkutató Intézet, 2003 6 „Egy szó mint száz: akkor »egy életre« elszegődtem a francia géniusz - Marianne szerelmesévé. Az ő Attisza voltam, az ő Pásztora. Ott üldögéltem a lábánál, csudáltam perzisztens szépségét. Ez volt - Ő volt aztán csak a Vénusz Kallipűgé! S hogy mennyire belehabarodtam a franciákba és Franciaországba, annak van tanúságtétele is, a Cukrász- sütemény c. nagy prózaversem, amelyet jóval később, 1967-ben írtam Párizsban és a szürrealizmus tudós krónikásának, Maurice Nadeau-nak ajánlottam.” HATÁR Győző: Életút I: Oly jó követni emberélet!, Szombathely, Életünk Könyvek, 1993, 108. 7 HATÁR Győző: Életút III: Partra vetett bálna. Szombathely, Életünk könyvek, 1995, 33. 8 HATÁR Győző: Életút III, i. m., 34. 96
