Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak a „légüres térben”
Magyar Látóhatár „régi gárdából” mindkét lapba írtak. A szerkesztők által jegyzett első vezércikk Vértanúink címmel Nagy Imre és mártírtársainak kivégzése kapcsán a következő sorokkal jelent meg: „Európának e végzetes óráiban a Látóhatár írói mondhatatlan döbbenettől sújtva vesznek részt a nemzet gyászában. (...) Amikor sötét hatalmak, keleti babonák, képromboló és könyvégető hordák fenyegették ezt a rendet, majdnem mindig Magyarország sorsa mutatta meg, hogy Európa veszélybe került. (...) Mondjuk-e, hogy vértanúink sírja lesz a bölcső, amelyből megdicsöülten és ragyogva kel új életre egy új Magyarország? Mondjuk-e mink is, mint az ünnepélyes politikusok szokása a rádió-kommentárokban és sirató beszédekben, hogy »az igazság mindig győz a tankokon és a durva erőszakon?« Mi nem tagadjuk az igazság és az emberi szellem hatalmát, tudjuk, hogy azoknak a harca, kik minden bizalmukat az igazságba és a szépségbe vetették, és fegyverük a szó, és az érv méltóságosabb és emberibb, mint a fölöttünk röpködő gyanús célú műholdak és rakéták. Ám azt is tudjuk, hogy a költészet megdermed és szárnya szegve hull alá a rosszhiszeműségnek, acélnak és erőszaknak ebben a világában. (...) Mi tehát nem mondhatunk vigaszt. Van okunk a gyászra és siralomra. Ez a gyász, ez a siralom ad nekünk méltóságot és díszt nehéz sorsunkban és módszeres üldöztetésünkben. A világ országútjain bolyongva görnyedten hordjuk keservét annak, hogy a barbárság és utilita- rizmus otthon és idekünn egyesült erővel pusztítja azt a műveltséget, egy emberibb világ csodáját, amelyet a magyarság keleti képzelete és nyugati értelme teremtett meg. Mi nem akarunk sem vigaszt mondani, sem megvigasztalódni, mi hordani akarjuk gyászunkat, amíg élünk”.25 A következő lapszámokban a Látóhatárban vagy Új Látóhatárban korábban, illetve később jelentkező szerzők közül többek között Határ Győző, Cs. Szabó László, Tűz Tamás, Tábori Pál, Zilahy Lajos, Koestler Arthur, Veress Sándor, Fa- ludy György, Major Róbert és Fenyő Miksa írása olvasható. A szeptember-októberi számban a szerkesztők arról értesítették az olvasókat, hogy bár „néhány munkatársat” elvesztettek - akik új folyóiratot alapítottak, amelyben „utánozzák” a Látóhatár címét és külalakját -, és némelyek azt hirdetik, hogy a lap megszűnt, valójában a „régi szellemben”, „méggazdagabb tartalommal” szolgálják ki az olvasókat.26 Gondolkodásuk 25 Vértanúink. Látóhatár, 1958/3, 1-2. 26 Értesítés. Látóhatár, 1958/5, 1. 82
