Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak a „légüres térben”
Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak... jelentette a viszonyítási pontot.6 Valahol persze az emigrációk közös jellemzője, hogy nem tudnak mindennapos kapcsolatot fenntartani az otthoni valósággal (külön tanulmányt igényelne annak elemzése, hogy a különböző emigránsok meddig és mennyiben érzékelik pontosan az otthoni változásokat, és tudnak-e érdemben reflektálni rá), ugyanakkor a nemzetközi folyamatokat jobban láthatják, emellett a szabad sajtón keresztül az otthoniak diktatúrában elnyomott hangját is képesek lehetnek artikulálni (természetesen az előbb említett korlátokkal). A világháború utáni emigránsok „csoportosítását” általában a már említett dimenzióban - negyvenötösök, negyvenhetesek, ötvenhatosok - szokták meghatározni. A meglévő törésvonalakat nem tagadva azonban másfajta keretekben is gondolkodhatunk. Szokolay Vajk például a Kovács Imre, Kiss Sándor és Varga László által szerkesztett Position Paper on Hungary c. emigrációs memorandum7 8 kapcsán állított fel megfontolandó kategóriákat. Eszerint egyik csoportba azok tartoznak, akik „megállnak abban a stádiumban, amelyben az ország elhagyásakor volt”. Hogy e mentalitás mennyire átnyúlhat a különböző időbeli korszakokon, azt a következő felsorolással érzékeltette: „A ’37-ben kivándorolt zsidó vagy liberális, aki ma is fasisztának érzi Magyarországot; a ’45-ös nyilas, aki ma is a hungarizmus terminológiájában gondolkozik; vagy a törzstiszt, aki mai nyugdíjjárandóságát és rendfokozatát számítgatja; és - igen - még az ’56-os szabadságharcos is, aki ma is tankrobbantást és radikális akciót álmodik, mind ebbe a csoportba tartozik. ” A másik csoport azoké, akik viszont a lehetőséghez képest jól informáltak, és lépést tartanak a „fejlődéssel ”. Az emigráció legfőbb feladatát ehhez kapcsolódóan a szerző abban látta, hogy az pótolja „az otthon megengedhetetlen ellenzéket”} Persze a „fejlődés” - azaz ez esetben az otthoni helyzet változása - értékelése során óhatatlanul kérdésessé válik az is, hogy az emigráció azokból mennyit fogadhat el úgy, hogy nem veszti el „emig6 NAGY, 1974, 33-74. 7 A tervezetről és az arról szóló vitákról bővebben: Kovács Imre: Magyar változatok I. A senki földjén. Új Látóhatár, 1964/3, 193-204. 8 Szokolay Vajk: Ellenzék - külföldön. Új Látóhatár, 1964/4, 383-384. Szokolay Vajk (1927): építészmérnök, 1956-ban emigrált, és Sydneyben végezte tanulmányait. Angliai egyetemeken tanított, és a környezettudományra specializált, az időjárás és építészet összefüggéseit elemezte. Az Új Látóhatárban megjelent tanulmánya is a „környezettudomány” kérdését boncolgatta: Szokolay Vajk: A környezettudomány. 1970/5, 419—424. 75
