Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Bertha Zoltán: Nagyváradtól Szárszóig

Magyar Látóhatár

Bertha Zoltán

NAGYVÁRADTÓL SZÁRSZÓIG

Németh László - válságos időkben

In memoriam Borbándi Gyula

Kisebbségből - kisebbségbe

Észak-Erdély és a Székelyföld 1940-es visszacsatolása minden jelentős magyar írót örömmel töltött el. Tamási Áron például a hazatérés piros betűs ünnepnapjainak nevezte a lélekemelő pillanatokat.1 Erdélyben ünnepi kiadványok, folyóiratszámok, antológiák jelentek ekkor meg.1 2 Később azután kiderült, hogy a finom és sokszínű erdélyi lelkűiét iránt érzéketlen magyarországi úri középosztályi beáramlás károkat is okozott, s a transzszilván sajátosságokat féltő, felelős erdélyi gondolkodók fel is emelték ez ellen a szavukat. Wass Albert például több regényében is megörökíti azt a jelenetet, amikor a bevonuló magyar katona fölényesen odarikkant a székely parasztnak: na, bácsikám, örülnek, ugye, hogy megint magyarok lehetnek? S erre amaz csak szerényen, de mélyértelműen visszaszól: ejsze, magyarok voltunk mü eddig es.3 Erdély magyarjai tehát nem kértek semmiféle kioktatásból, mint ahogyan addig sem a másféléből. S az illúziótlan problémalátásról, gondérzékelésről - egyéb vonatkozásokban is - pedig főként Németh László mutatott megint csak leginkább példát. A visszatért Kolozsvárott, 1940 telén (december 12-én) a Méhkas diákszövetkezet rendezvényén (a több mint ezres létszámú hallgatósággal zsúfolásig megtelt Mátyás király Diákházban, Cs. Szabó László, Veres Péter, Kodolányi János és má1 Lásd TAMÁSI Áron: Piros betűk a hazatérés napján. In: Uő: Szellemi őrség - Esszék, cikkek, útirajzok 1936-1965. Szerk.: NAGY Pál. Bp., Palatinus, 2001. 183-185.

2 Lásd ehhez pl. Üdvözlégy, szabadság! - Magyar írók Észak-Erdély és a Székelyföld 1940-es visszatéréséről. Szerk.: POMOGÁTS Béla. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2008

3 Lásd pl. WASS Albert: Jönnek! - Adjátok vissza a hegyeimet! Bp., Kráter Műhely Egyesület, 1997, 96.

198