Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek született könyve szemléletében, logikájában, ismeretanyagában híven követi Borbándi „népi-paradigmáját”.) Természetesen itt nincs mód Borbándi könyvének minden részletre kiterjedő elemzésére. Nem is lehet, mert műve elsődleges célja az, hogy az olvasóknak és a szakembereknek egy jól használható kézikönyvet adjon, amely úgy igazítja el őket e roppant gazdag történet nagy folyamatában, hogy a részleteket illetően is tájékoztat. így az eseménytörténet, a mozgalom szervezeti változásai, előzményei és folytatása, sőt utóvédharcai éppen úgy méltók a figyelmére, mint a mozgalom történetének emblematikus eseményei, folyóiratai, vitái. Könyvében lexikon-cikk értékű portrékat kínál a mozgalom jelentős alakjairól, Erdei Ferenctől Féja Gézán, Illyés Gyulán, Kovács Imrén, Németh Lászlón át Szabó Zoltánig, Veres Péterig és Tamási Áronig. A tárgyismeret az, ami Borbándit elsősorban jellemzi, de nem kevésbé csodálni való, ahogyan ezt a hatalmas, sokfelé mutató, amorf anyagot egységes, jól használható és tartalmilag is meggyőző szerkezetbe rendezi. A könyv először 1976-ban, németül jelent meg, Der Ungarische Populismus címmel. A magyar változat (1983, 1989) sokkal hosszabb, részletesebb. A német címben szereplő populizmus kifejezés ma jóval gyakrabban szerepel a politikai diskurzusban és publicisztikákban, mint annak idején, és némiképp más értelemben használatos, mint a könyv megírásakor. Akkoriban okkal gondolhatta azt Borbándi, hogy az „idegen nyelvekből átvett - Magyarországon nemigen használt - populista elnevezés tartalmilag pontosan fedi a népi fogalmát, és mivel a politikai szóhasználatból származik, a populizmus - idegen eredete ellenére is - eléggé alkalmasnak látszik a mozgalom politikai törekvéseinek jellemzésére” (134). „Eléggé alkalmasnak látszik” - írta tehát a szerző. Megfogalmazásából kiérezhető, hogy ő sem gondolta azt, hogy minden szempontból megfelelő volna. De még ezt a viszonylagos megfelelőséget is csak a mozgalom politikai törekvéseit illetően fogadja el. Eközben a könyv egészéből kitűnik, hogy Borbándi a mozgalmat politikai tartalmánál átfogóbb, komplex, s főként más természetű, elsősorban irodalmi jelenségnek tartja. A politikum jelentőségének hangsúlyozása azonban része a hazai hivatalos állásponttal szembeni oppozíciónak, ami Borbándit műve megírására ösztönözte. A népiek mozgalmának közéleti-politikai olvasatában kiemelkedően fontos, hogy bizonyítja: Magyarországon működött egy átfogó nemzeti és demokratikus, plebejus töltetű reform-mozgalom. Ez a tény pe17
