Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár kaptuk Trianont. (...) Ebben az elvakult és elfogult korban, amikor a magyarságtudat és mindaz, ami bennünk európai volt, a legalacsonyabbra süllyedt, mi más lehetett volna egy olyan ember sorsa, aki egész életében a társadalmi valóságot kutatta és a szociális igazságért, a népek kölcsönös megbecsüléséért harcolt, mint a száműzöttség és megvetés. (...) A száműzött Jászi Oszkárra kenték a felelősséget mindazért, ami a magyarságot nagy fájdalmában és megalázottságában gyötörte. A nemzetiségi- és földkérdés, a politikai jogtalanság: ezeknek az égető sebeknek olyan magyarázatot adtak, mintha értük is Jászi lenne a felelős.”70 Mintha napjaink nemzeti oldalának egyre divatosabb véleményét bírálná Kovács Imre. Nem ártana elgondolkodni a megállapításain, annál is inkább, mert a tények is ezeket támasztják alá, s Kovács a nemzeti kérdés iránt érdeklődőknek Jászit ajánlotta, mert programjával „iskolát teremtett a reálisabb nemzet- és társadalomszemléletre. Sajnos a trianoni magyarság nem tőle tanult nemzet- és társadalomszemléletet, és a vehemens revíziós propaganda közepette nem revideálta a nemzetiségekről alkotott nézetét.”71 Az ország feldarabolása, a nemzetiségi tragédia után, „Trianon árnyékában és nyomorúságában egy radikális földreform maradt utolsó mentségül és menedékül.”72 A két háború közt ezt sem valósították meg. Jászi világosan látta, „hogy a földreform a magyarság számára a 'lenni vagy nem lenni' nagy kérdése” volt.73 1918-ban sajnos a szocialisták - a nagybirtok gazdaságosabb termelésére hivatkozva - megakadályozták a földosztást. Jászi azonban tudta: a földosztás nem azért kell, hogy az extenzív nagybirtok helyén intenzív kisbirtokok létesüljenek, hanem hogy az önálló családi parasztgazdaságokkal megalapozzák a demokratikus, polgárosodott Magyar- országot. S ma már az is tudható, hogy ez jelenthette volna a magyarság népesedési gondjainak megoldását, a magyar föld népességmegtartó erejének megerősítését. írását Kovács Imre a következő értékeléssel és tisztelgő vallomással zárta: Jászinak nem adatott meg az elégtétel, hogy „egy demokratikus Magyarország (...) megvalósítja mindazt, amiért küzdött és áldozott. Mégsem 70 Uo. 71 Uo. 118. 72 Uo. 119. 73 Uo. 120. 161
