Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár

Magyar Látóhatár ország visszakapja azokat a határ menti területeket, ahol a magyarság ho­mogén többséget képvisel.”66 Ripkát, mint független újságírót Masaryk 1932-ben azért küldte Buda­pestre, hogy tanulmányozza: lehet-e jobb viszonyt kialakítani Magyaror­szággal. Ripka beszámolt arról, hogy a közeledés feltétele a részleges ha­tárrevízió. Erre Masaryk a következőket mondta: „Jászinak és barátainak megmondtam, hogy a határ kiigazítását fontolóra vehetnők, ha Magyaror­szágnak demokratikus kormánya lenne.” Majd így folytatta: „Ha Jászi vagy más, vele egy-gondolkodású férfi, és nem Horthy vagy Bethlen lett volna a magyar kormány élén, már régen megegyezésre jutunk, és kisantant he­lyett most már dunai antant lehetne.”67 Ripka azzal zárta írását, hogy ha az új nemzedékek „a Masarykok és Jászik szellemi hagyatékára építik a jövendőt, ha ehhez szervesen hozzá­illesztik - nemzeteik új érdekeinek megfelelően - a nagy európai közösség nemzetfölötti eszméit, akkor biztos alapját vethetik meg a közép-európai demokratikus föderációnak, amely már egy évszázaddal ezelőtt Palacky és Kossuth álma volt.”68 Kovács Imre Jászi Oszkárt köszöntő írása napjainkban időszerűbb, mint 1955-ben volt, ezért fontosabb megállapításait részletesen idézem: „Nagy magyar tragédiák idején mindig könnyebb volt bűnbakokat találni, mint­sem őszinte lelkiismeretvizsgálattal és módszeres tárgyilagossággal az oko­kat feltárni. így került a hazájából száműzött Jászi Oszkár a bűnbakok élére. (...) Bűnösnek nyilvánították Jászinak és társainak a munkáját - pedig az ő munkájuk kellett ahhoz, hogy megismerjük a bukást előidéző nagy hi­bákat és mulasztásokat. (...) Hihetetlen az a szociológiai műveletlenség és politikai naivitás, ahogy a két háború között az eseményeket magyaráz­ták, és felháborító az a cinizmus, ahogy a nemzeti nyavalyákból a kiutat, a megoldást keresték.”69 A két világháború között ugyanis általánossá vált az a leegyszerűsítő felfogás, hogy „néhány baloldali ('borzashajú zsidó', vagy 'zsidóbérenc') intellektuel izgatása miatt veszítettük el a háborút, tört ki a forradalom és 66 Uo. 114. 67 Uo. 68 Uo. 115. 69 Kovács Imre: Jászi és a nép. Látóhatár, 1955. 2. 117. 160

Next

/
Thumbnails
Contents