Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár Az idézettek után Fenyő megjegyezte, hogy a díszítő jelzőktől da- gályosan tobzódó, ünnepélyes cikkben magáról a könyvben felvetett kérdésről alig esett szó. Ez azonban érthető; „Miért is próbált volna Ady elmerülni ebben a kérdésben, mikor Jászi írása feltárta számára, maradék nélkül, ennek egész történelmi jelentőségét. Ady nem akart egyebet, mint tanúságot tenni; hirdetni, hogy költészete és Jászi munkája egyazon vonalon törnek előre és fölfelé.”58 Ady elismerő írását Fenyő azért is fontosnak tartotta, mert neki magának is voltak fenntartásai Jászi eszméivel kapcsolatban. "Nem mintha kétségem lett volna az iránt, hogy kiváló gondolkodóval állunk szemben," aki "a holnap, a holnapután számára próbálja állványozni a magyar jövőt, - tudós felkészültséggel s egy vallásalapító rajongó hitével. (...) Arra gondoltam, hogy vannak nagy politikai koncepciók, melyek abban az időben, mikor zseniális teremtőjük agyából kipattannak, történelmietlenek.”59 Érthető tehát, hogy a Jászi által felvetettek kapcsán még több fenntartásuk volt az akkori politikai elit legkiválóbb képviselőinek, mind Andrássy Gyulának, mind Tisza Istvánnak, akit egyénként Jászi 1923-ban nagyvonalú egyéniségnek nevezett. Fenyő szerint Ady életében nem volt más olyan elmélyült barátság, „mint amilyent Jászi Oszkár iránt érzett, melyben a baráti érzés egybeforrott Jászi alkotása iránt érzett hódoló elismeréssel.”60 A Szentlélek karavánja című versciklusát Ady a következő szavakkal dedikálta Jászinak: "Szeresse e verseket, ha tudja és szereti, másoknál jobban Jászi Oszkár, vezérem és testvérem.”61 Amit Jászi a politika, a társadalomtudomány, a történelem szemszögéből nézett és látott, az "ebben a versciklusban elemi erővel válik látomásossá, s fejlődik ki olyan látnoki erővel, mint amilyen pünkösdi nyelven magyar költő még nem nyilvánította ki magát. S ha tán önkényes föltevés volna azt állítani, hogy Jászi nélkül ezek a strófák nem lángoltak volna fel, bizonyos, hogy Jászi Oszkár koncepciója dúsította a talajt, melyből kisaijadtak.”62 58 Uo. 59 Uo. 109. 60 Uo. 110. 61 Uo. 112. 62 Uo. 110. 158
