Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár régi Magyarország, mely elnyomott benneteket. (...) Sőt inkább béküljetek ki magatok is ezzel az új Magyarországgal. Kössetek vele oly szoros szövetséget, hogy közös munkában együtt dolgozva gyarapodjunk vagyonban és tudásban, és hogy Csehország, Jugoszlávia, Románia és Magyarország olyan legyen, mint egy ország. A szabad népek szabad köztársasága, a szeretet és a béke országa, mint ahogy azt a Szentírás hirdeti.”22 Ezek a közép-európai konföderációt hirdető gondolatok azonban nem érdekelték a Magyarország területének megcsonkítására törekvő, minél nagyobb saját államról ábrándozó szomszédainkat. így a külső támadások és a hazai kommunisták aknamunkája az első magyar köztársaság megdöntéséhez vezetett. Jászi azonban e kudarcok és az azóta bekövetkezett elkeserítő fejlemények ellenére sem adta fel a föderáció gondolatát. Biztatásul a francia-német megbékélés egyik létrehozóját, Konrad Adenauert idézte: „Népeink emlékeire sok rossz tapasztalat, félreértés és tévedés nehezedik. Ennélfogva feladatunk az legyen, hogy ezeket gyors elhatározással elhordjuk és megakadályozzuk, hogy ez a teher, nemzedékről nemzedékre cipelve minket mindinkább elválasszon egymástól. Ezt a kölcsönös viszályt többé nem engedhetjük meg magunknak.”23 Ezt követően feltette az elkeserítő kérdést: Mi várható a Dunánál, ahol a hat-hét kis nép többségének nincs demokratikus múltja, amelyek közt nem volt igazi kulturális kapcsolat és nincs meg a közös eszmények legcsekélyebb átérzése sem? A kérdésre akkor sem lehetett konkrét választ adni, csak a jövő kedvező alakulásában reménykedni, hogy a nemzetközi együttműködések bővülése, szorosabbá válása hatással lesz Közép-Európára. S most az Európai Unió tagjaiként láthatjuk, hogy még e nagyobb közösségen belül is milyen nehézkesen alakul a Duna-menti népek együttműködése. Ezt a kérdéskört érintette A cseh katasztrófa és amit tanulhatunk belőle című tanulmánya is, amely a csehszlovákiai szovjet uralom létrejöttének körülményeit tárgyalta. Bevezetőjében megállapította, hogy a sokak által túlértékelt csehszlovák demokrácia - amíg T. G. Masaryk élt - „útban volt egy valódi, nyugati mintájú politikai és társadalmi demokrácia felé.” A nemzeti kisebbségek helyzete azonban „se irigylésre méltó, se véglegesnek elfo22 Jászi Oszkár: Magyar kálvária - magyar föltámadás. Bp., 1989,190. 23 Jászi: Miért nem sikerült... II. 96. 146
