Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program

útját.”11 Látható, a harmadik út mindig adott viszonylatokban kínál megoldást. Hallgatólagosan feltételezve, hogy a nemzeti érdek olyan viszonyfogalom, amely konkrét történelmi szituáció nélkül nem is létezik! Olyan azonosságelv, amely a kollektív igazságot igyekszik megragadni, mindenekelőtt a sorsközösség alapján. Egy adott helyzet, a reális feltételek messzemenő figyelembe vétele jelöli ki a helyes cselekvés útját. A nemzeti érdek a kollektív azonosságtudat önvédelmi reflexe, illetve tudatos túlélési stratégiája. Mindig a valóságos helyzetből indul ki, nincs szüksége elvont elméletekkel való kísérletezésre. Nem vesz át külföldi példákat kritikátlanul, hanem a magyar körülményeknek akar megfelelni.

Azonban a népi mozgalom kettősége: szellemi jellege és pártként cselekvő politikai szerepe olyan összetett hagyomány, amely hagy némi hiányérzetet maga után a felelevenítő és egyben modernizáló szándék produktumát mérlegre téve. Már a nyugati emigráció tagjai köréből elindult a törekvés, hogy a népi mozgalmat érthetővé, elfogadhatóvá tegye a demokratikus országok közvéleménye számára. Ezért tagadtak mindenféle hasonlítást a Völkisch ideológiához, s kerestek kapcsolódási pontokat a nyugati populista mozgalmakkal. Borbándi Gyula a rendszerváltozással párhuzamosan amolyan „áramvonalasított” gondolati-politikai modellt alkotott. Eltávolítva az örökségről mindazt a felesleges sallangot, túlsúlyt, „szépségcsúfító” részletet, amely a XX. század végi, nyugati típusú jogállami demokrácia szempontjából zavaró elem, akadályozó tényező lehetett volna. A szerző számba veszi a korabeli és kortárs kritikákat is. Eszerint a népi irodalom romantikus, egyoldalú, csak a parasztsággal törődő, a modernizálástól idegenkedő, a fejlődésben megrekedt, a nacionalizmus felé megértő, idegen kultúrákkal szemben tartózkodó, a vélt nemzeti érdeket a demokrácia elé helyező, az európaiság tekintetében bizonytalan, a hatalommal kiegyező irányzat. Borbándi válasza minderre az, hogy a népi mozgalom heterogenitását, indoktrinálhatatlanságát hangoztatja. Nem beszélhetünk egységes és zárt csoportról, írja, tagjai az irodalomban és a politikában sem álltak mindig ugyanazon az oldalon. A mozgalom legtekintélyesebb és legkiválóbb képviselőinek nézeteivel felvértezve szegül szembe a támadásokkal. Erdélyi József vagy Sértő Kálmán negatív példáit idegennek láttatja a valódi szellemi lényegtől és mozgalmi jellegtől.

Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program

11 Borbándi Gyula: A populizmus jelentésváltozásáról. In: Népiség és népiek. 24.

13