Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program
Magyar Látóhatár A népi-urbánus szembenállás nagyon is virulens történetét valójában megkerüli. Borbánéi a népiek két tűz közé szorulásáról szól. A konzervatív körök tekintették magukat a nemzeti, az urbánusok a progresszív gondolatok letéteményeseinek. A népiek a maguk erős nemzeti kiállásukkal és társadalmi reformkövetelésükkel a hagyományos jobb- és baloldali politikai megosztottság harci mezejének frontvonalába masíroztak be. A népiek hangsúlyosan nemzeti karakterű baloldalisága váltotta ki az urbánus tábor támadását, akik nemzeti célok helyett az antifasiszta küzdelemnek adtak elsőbbséget. Borbánéi magyarázatából az derül ki, hogy az ún. „vita” túldimenzionált. Nem politikai eszmék csaptak össze, mivel az urbánusok csupán egy életformát, modort, viselkedést képviseltek, szemben a népiekkel, s egy szűk értelmiségi rétegen túl nem terjedt a konfliktus. Antiszemita vádakról, származásról, sikertelen asszimilációról, külön magyar és zsidó sorsközösségről nincs szó, pedig - mint az köztudomású - a népiek legjobbjai is mélyen megmerültek a kérdéskörben. Nem minden gond nélküli a népieknek a kapitalista gazdasági rendszer, a magántulajdon tiszteletére és az egyéni szabadságjogok védelmére épülő nyugati demokráciához való illesztése sem. Borbánéi Gyula szól arról, hogy a népi írók a szabadságharcos és forradalmi hagyományokat ápolták, kapitalizmuskritikát gyakoroltak, ellenezték a nagytőke korlátlan szabadságát, s szociális indíttatású indulataik kifejezésétől sem féltek. Hozzátéve persze azt is, hogy a forradalmi frazeológiához nem kapcsolódott hasonló magatartás és politika. Ellenkezőleg: evolúciós úton kívánták a magyar társadalom demokratikus átalakulását elérni. Ez a fejlődési vonulat a célkitűzések szintjén is tetten érhető. A háború előtt - mint már arról szó esett - a földreform, a paraszti élet szabadsága (szabad magántulajdon és szabad szövetkezés), a művelődés egyetemessé tétele, a társadalom peremén élők polgárosodása és beemelése a nemzetbe, egyenlő jogok és kötelezettségek szerepeltek a követelések listáján. A háború után a parasztegység megteremtése, a bolsevizálás elleni védekezés, a paraszti és polgári önállóság melletti állásfoglalás, a demokratikus és nemzeti hagyományokhoz való hűség elveihez igazodnak. (Inkább kevesebb, mint több sikerrel...) Az emigrációban a történelmi tényekkel számot vető, a kényszereket, a lehetőségeket és esélyeket maximálisan szem előtt tartó realizmus jellemzi a népiek gondolkodását. Gombos Gyula megállapítja, hogy a nemzeti önrendelkezés a hatalmi viszonyoktól, s nem a jogtól függ. Ezért tudomásul veszik a szocialista blokkba tartozó Magyarország helyzetét, állami berendezkedését. 14
