Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Magyar Látóhatár „Jászi és Bibó páros csillag”. Borbándi Gyula írásai Jászi Oszkárról: 1991-2004 A „rendszerváltozás”-hoz közeledve, majd ennek utána Borbándi Gyula magyarországi kapcsolatai megélénkültek. A nyolcvanas évek végétől hazajárt, s bár az Új Látóhatár megszűnt, itthon megnyíltak publikálási lehetőségei. Az itthoni új politikai berendezkedés - a liberális vonal különösképpen - végül is igényli Jászi Oszkár posztumusz hazatérését, azaz hamvainak budapesti újratemetését. Az ünnepélyes gyászszertartásra 1991. június 17-én került sor a Farkasréti temetőben. A Magyar Nemzet egész oldalas összeállítást szerkeszt: Jászi leghívebb hazai követőjének, Csécsy Imrének 1948-ban írt levelét közli, s mellette Borbándi Gyula személyes hangú beszámolóját az 1954 áprilisában Jászi otthonában, Oberlinben tett látogatásáról. Ez a Borbándi-cikk azért különösen érdekes és sokat mondó, mert nyíltan beszél azokról a negatív sztereotípiákról, amelyek mind a nyugati magyarság, mind a hazaiak egyes köreiben torz képet tartanak fenn Jásziról. „Ezzel személyesen is szembekerültem - írja -, amikor egy vidéki városban 1988 nyarán nekem támadt valaki, kérdőre vonván, hogyan beszélhetek elismerően Jásziról, aki '1918-ban elárulta Magyarországot, és eladta Erdélyt a románoknak'. Mintha szélsőséges emigráns társakat hallottam volna, akik ugyancsak ilyesmiket hangoztattak, és valószínűleg Jászi magamfajta híveit ugyancsak a magyarság árulói köré sorolták.”82 A cikk utolsó mondata Borbándi talán legfontosabb gondolatát tartalmazza Jászi Oszkár szellemi világával kapcsolatban. „Ő nem csak a magyar közgondolkodás polgári irányzatának csillaga, hanem a népi Bibó Istvánhoz hasonlóan a felvilágosult, az idővel lépést tartó demokrata magyarságé is. Jászi és Bibó páros csillag, amely egyaránt mutat a polgári, a népi és a nemzeti felemelkedés felé.”83 Borbándi azt is szeretné - s ezt meglehetősen éles fölvetésben teszi szóvá -, ha a Jászi-hívők a demokratikusan átalakuló Magyarországon a kettészakadt magyar értelmiség egyik vagy másik pártjának, szárnyának élő tagjaiként felhagynának a kölcsönös gyanakvással és a viszálykodással, éppen a közös mester, Jászi Oszkár szellemét követve. 82 Borbándi Gyula: Egy nap Oberlinben. In: Jászi Oszkár hazatérése. Szerk.: Litván György. Bp., 1996, Társadalomtud. Társ. 67-71. Idézet: 68. 831. m. 71. 134
