Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe... Néhány nap múlva ugyancsak a Magyar Nemzetben e gondolat folytatásaként teszi közé politikailag legélesebb cikkét Jásziról: Kié Jászi Oszkár? Nem történelmi igazságot akar osztani vagy kinyilvánítani, hanem azt észrevételezi, hogy némely Jászi-hívek nem sietnek helyet foglalni e nagy személyiség emlékének ápolói között. Nem volna szabad megfeledkezni ök például arról, hogy amerikai emigrációjában „olvasta a népi és falukutató irodalom legfontosabb műveit, rokonszenwel kísérte különböző vállalkozásaikat és magyarországi híveit, különösen Csécsy Imrét a példa követésére buzdította.”84 Borbándi - itt is - világossá teszi, hogy Jászi a magyar népi radikalizmust, a népi mozgalmat a századelő polgári radikalizmusának folytatásaként értelmezte, ebből pedig politikai értelemben az is következik, hogy az 1990-es parlamenti választások győztes pártjának, az MDF-nek mint pártnak eszmeileg is kötelessége lett volna hivatalosan képviseltetnie magát az újratemetésen. Láthatólag az újratemetés nagy eseménye és élménye inspirálólag hatott Borbándira a tekintetben, hogy újra foglalkozzék - lehetőleg a számára szintézist jelentő igénnyel - Jászi Oszkár és a 20. századi Magyarország nagy társadalomtörténeti összefüggéseivel. 1992-ben újraértelmezi Jászi federalista elveit és az ebből származó gyakorlati lépéseit.85 Nagyon helyesen eszménynek minősíti ezt az európai szemléletet, amely mindig arról szólt Jászinál: vajon hogyan lehet az egyes államok és népek szövetségesi partnersége nyomán békésebb, demokratikusabb, s a „jóléti állam” ideája felé mozduló nemzetközi konglomerátumot kialakítani egy-egy régióban. Ezek a gondolatok - állítja Borbándi - ma is értékes politikai elgondolások érvényes elemei. S ebben az összefüggésben nem elégséges csak a valamikori Osztrák-Magyar Monarchián belül, majd Magyarország és a szomszédai által kialakítandó államszövetség irreális terveire gondolni (ez az „irrealitás” egyébként nem csökkentette ennek a politikai elvnek a kívánatosságát); az emigrációban úgyszintén ez az eszmény volt Jászi számára az egyik legfontosabb gondolat az európai béke hőn óhajtott feltételeként. (Például 1939-ben elvben csatlakozott az Atlanti Unió mozgalomhoz, amely az európai diktatúrák ellenében az atlanti demokráciák szövetségének létrejöttét javasolta.) 841. m. 65. 85 Borbándi Gyula: Jászi Oszkár és az európai egység. = Magyar Nemzet, 1992. márc. 30. 135
