Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program
Magyar Látóhatár zonygatja Borbándi Gyula (bizonyára még a harmincas évek gyanútlan frazeológiáját követve). Nemzet és haladás, sajátosság és korszerűség egymást támogatja. Reáliákra lefordítva: a harmadik út az, amelyen a legelőnyösebben közelíthető meg az egyéni és a közösségi érdek szintézise, a belső rend, a szociális érzékenységű nemzetgazdaság, az ország függetlenségét és önállóságát biztosító külpolitika. A szintéziskeresés igénye - hinnénk - a praxisban jól kezelhető. A felvilágosodás eszmeiségében megfogant emberi jogok követelése és a társadalmi szolidaritás erkölcse bizonyára különösebb gond nélkül társítható lehetne a politikai programok szintjén a nemzeti kulturális azonosságtudattal és érdektételezéssel. (Az immár hagyományos külföldi értetlenség és esetleges ellenérdekeltség, illetve a szokásos hazai széthúzás elbizonytalanító hatású.) Borbándi összegzésében a népi megjelölés nem más, mint a politikai gondolkodás és cselekvés egy lehetséges iránya és tartalma (akár a liberalizmus, a konzervativizmus, a radikalizmus, a szocializmus stb.): a magyar szabadelvűség egy erősen nemzeti, a polgári radikalizmus agrárérdeklődése és a korai szocializmus egyenlőségeszménye elemeiből összeállt változata. Ha a nemzeti sajátosságokból mint kollektív identitásból nézzük az univerzális társadalomjobbító elveket, töprengésre késztető összefüggéseket láthatunk. A modem polgári társadalommal párhuzamosan alakult ki a nemzeti eszme társadalomszervező erővel bíró, államalkotó képességeket kifejlesztő, univerzális igényű változata, amely az élet szinte teljes egészére kereteket, tartalmat és magyarázatot kínált. A kollektív azonosságtudat emlékezete azonban sokkal mélyebben gyökerezik a múltban, mint a XIX. századi nemzetállami ideák. Bármiféle nemzeti karakterológia-keresés, speci- fíkumkutatás, önérdek definiálási kísérlet sokkal inkább képzelhető el kulturális, mint politikai alapon. A nemzeti identitás szabad kifejeződése a történelmi emlékezet és a sajátos nyelv és kultúra jelentéskörében kaphat értelmet. A magyar história egykori szokásjogi, államszervezési, intézményi formái a demokratikus jogállami elvek mérlegén kell, hogy megméresse magát - engedve a korhoz igazodás figyelmen kívül hagyhatatlan követelményének is. Hogyan válaszolnak a népiek erre a kihívásra? Például: „A népi gondolat túlhaladottá teszi azt a felfogást, amely a korlátlan egyéni szabadságban, és túlhaladottá azt az elméletet, amely az állam mindenhatóságában véli meglelni az egyes emberek és az egész társadalom boldogulásának 12
