Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
küzdenie. S fontos megjegyezni: Borbándi Gyula még akkor, a megjelenés idején olvasta Jászi egyértelmű állásfoglalását a népi szociográfusok és a magyar népi mozgalom életképessége mellett.16 Jászi Oszkár a Látóhatárban Napjainkban már bőséges és pontos, jól dokumentált leírások állnak rendelkezésünkre Borbándi Gyula, a Látóhatár (1958 végétől: Új Látóhatár) című folyóirat, valamint az amerikai Ohio állambeli Oberlinben élő Jászi Oszkár példaszerűen tudatos és rendkívül hasznos kapcsolatainak tanulmányozásához.17 (S természetesen a rendelkezésünkre áll a szóban forgó jeles folyóirat összes - negyven - évfolyamának teljes anyaga.) A kalandos, de végül is sikeres Magyarországról való menekülés után nem sokkal, vajon mi más lehetett a már itthon egymást ismerő és nagyjából hasonló eszmei és politikai elkötelezettségű emigráns fiatalemberek második terve (az első az életkörülmények megfelelő biztosítása volt), mint a folyóirat-alapítás. (Először, ideiglenes jelleggel zürichi, aztán párizsi, majd végül müncheni kiadói székhellyel.) 1950-ben a négy komoly szándékú alapító fiatalember (Vámos, Borsos, Molnár és Borbándi) listát szerkesztett a leendő szerzők névsoráról: elsősorban a népi mozgalom egykori résztvevői, illetve eszmetársaik, szimpatizánsaik jöttek szóba. A tudatosság szempontja itt sem mellőzhető: Jászi Oszkár (akinek munkásságát Vámos, Borbándi és - természetesen - Kovács Imre is jól ismerte) már az első körben ott van a szerzőnek felkérendők között. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy a magyar emigráció egy része (talán radikális jobboldalnak nevezhetnénk őket) rossz beidegződésként Jászi személyében „csak az elmarasztalt 1918-as polgári forradalom egy vezéralakját látta, és figyelmen kívül hagyva a magyar társadalomtudomány megteremtése, a felvilágosult Nyugat eszméinek hazai megismertetése és a demokratikus közgondolkodás serkentése érdekében végzett fáradhatatlan munkáját.” A Látóhatár alapítóinak Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe... 16 „1951-52-ben vele kapcsolatban gyakorta gondoltam arra a felejthetetlen diákköri élményemre, amellyel egy az Egyetemi Könyvtárban olvasott folyóirat örvendeztetett meg 1938-ban vagy 39-ben. Ez Jászi cikkét közölte [...]” Vö.: Borbándi Gyula: Nem éltünk hiába. Az Új Látóhatár négy évtizede. Bp., 2000, Európa, 45. 17 Borbánditól például: Nem éltünk hiába. Uő: Két világban. Elsősorban: 206-288. Uő: Szellemi és erkölcsi otthon. 117
