Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Magyar Látóhatár kis köre azonban tisztában volt érdemeivel és „mesterének tekintette”.18 Az első és a második (igencsak primitív technikával előállított) folyóiratszám kíséretében Vámos Imre elküldött levele tartalmazta a felkérést szerzőségre, mely levélre Jászi Oszkár szeretetteljes igenlő válaszával Borbándiék folyóiratának szerzőjévé vált. Többek között ezeket írta e levelében. „Boldogan látom, hogy az Önök lapja nemes idealizmus és a tényeket megértő realizmus terméke. Szívből kívánok kitartást, töretlen bátorságot és komoly sikert az olcsó taktikai sikerek megvetésével. [...] Nagy örömmel fogok cikket írni a Látóhatárnak, és igyekezni fogok más alkalmas munkatársakat is toborozni.” (Jászi ekkor 75 éves volt.) Majd Borbándi így folytatja a történetet: „Megható volt tapasztalni, hogy mennyire hisz nekünk, és mennyi időt, energiát, fáradságot szentel a nekünk szóló levelek megírására, kezdeményezésünk előmozdítására és munkánk támogatására.”19 Jászi első cikke az 1951/3. Látóhatár-számban jelent meg Kelet és Nyugat harca címmel.20 Mondandója lényege, hogy ez a harc nem geográfiai ellentétet jelent, hanem a nyugati demokrácia és a marxi-engelsi-leni- ni-sztálini önkényuralom között zajlik. A kommunizmus egyik legszörnyűbb velejárója, hogy még az egyéni lelkiismeretet is meg kívánja változtatni.21 Erősen szovjetellenes Jászi következő írása is: Hogyan készül a béke?22, majd egy év múlva kétrészes tanulmánnyal, több évtizedes nagy témájának tanulságával szerepel: Miért nem sikerült a Dunavölgyi Fede18 Borbándi: Két világban. 270-271. 19 Borbándi: Szellemi és erkölcsi otthon. 35-36. Egy más helyütt így ír erről. „A legnagyobb nyereségnek Jászi Oszkárt éreztük, aki Vámos Imre felkérő levelére oly rokon- szenwel és melegséggel válaszolt, hogy meg sem értettük azonnal, mi nyerhette meg tetszését a gyarló kiállítású, neki ismeretlen fiatalok által összeállított folyóiraton.” (Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985.1. köt. Bp., 1989, Európa, 254.) 20 Az ezt követő Látóhatár-szám kuriózuma az volt, hogy alkalmi pénzből, jó nyomda- technikával különszámként jelent meg a berlini kommunista világijjúsági találkozóra (a ,,VIT”-re), s ebben a szerkesztők több korábbi Látóhatár-írási - közöttük a Jászi-cikket is - újraközöltek. 21 Borbándi az 1951/3. számban - a Jászi-írással egybehangzó felütéssel - Az antikom- munizmus és az exkommunisták címmel publikált esszét. (Ez a cikk ugyancsak bekerült az említett ,,VIT”-számba.) 22 Látóhatár, 1952/1. 35^40. Egyben bemutatja Lawrence Waddy Pax Romana és a világbéke című könyvét. 118
