Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
dönthetik a mezőgazdaság üzemtanával foglalkozó szakemberek), hanem az, hogy a feudális és egyházi nagybirtokrendszert föl kell számolni. Elképzelése szerint lehetséges lenne a tőkés formáció (például a bankok tulajdonosi működésének) bevezetése a mezőgazdaságban: erre a feudális és az egyházi uralom megtörése után kerülhetne sor. Egy magánlevelében viszont ez utóbbi változat gyengéit is fölveti. 1926 szeptemberében írta Supka Gézának a következőket. „A feudális betyárság és a zsidó profitdüh felemésztette az ország minden életképes energiáját. [...] Az egyedüli alap, ahonnan javulás jöhetne: a magyar parasztság. De ez rettenetes nyomás alatt áll. Míg a magyar paraszt nép nem szüli meg a maga vezérét, nem lehet változásokban remélni. [...] Nem hiszek a többi osztály által kölcsön adott vezérekben. [...] De így volt a múltban is. Minden változásunkat külpolitikai erők határozzák meg.”13 Ebből a levélrészletből az is látszik, hogy Jászi alapvetően töprengő alkat, igyekszik teóriáit, eszményeit a magyar valóság összefüggésrendszerében vizsgálni. Bemutatott példáink azt is illusztrálják, hogy nyilvánvalóan téves az a felfogás, amely szerint a Jászi-féle polgári radikalizmus - úgymond - érzéketlen volt a magyar parasztság, a magyar vidék fő problémáival szemben. Éppen az ellenkezője igaz: csak el kell olvasni Jászi ide vonatkozó írásait, s át kell lapozni az általa szerkesztett Huszadik Század évfolyamait. Miként Borbándi Gyula tette az Egyetemi Könyvtárban annak idején, a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. Ehhez az időponthoz képest talán egy-két évvel korábban az egész ügyben perdöntőnek is mondható pengeváltás történt a doktriner Hatvány Lajos és - a már régen Amerikában élő - Jászi Oszkár között. Hatvány azt állította, hogy a megcsappant magyar progresszió táborát leginkább a szellemtörténet (Szekfíí Gyula és köre), valamint a hirtelen feltűnt népi szoci- ográfusok tévesztették meg. Ez utóbbiak azzal, hogy Szabó Dezső követőivé váltak, s ezzel meghamisították a Társadalomtudományi Társaság jelszavait. Az említett két szellemi áramlat abban egyezik - állítja Hatvány hogy figyelmen kívül hagyja a század eleji magyar progresszió útmutatásait, sőt nemzetrontóknak kiáltják ki őket. Hogy azután „a humanitásnak, urbanitásnak, szabadelvűségnek, individualizmusnak, demokráciának, radiMonostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe... 13 Jászi Oszkár válogatott levelei. Összeáll, és jegyz. Litván György, Varga F. János. Bp., 1991, Magvető, 304. 115
