Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése
Magyar Látóhatár badító demokrácia első ujjongó reményeinek emléke volt.9 Ám a ’48-as párt minden nehézséget, bajt Ausztria nyakába varrt, minden tüzet ellene fújt. Az igazi függetlenség az lesz - írja itt Jászi -, ha egy erős polgári demokratikus Magyarország fordul szembe Ausztriával a gazdaság eszközeivel is. „A népet [...] függetlenné nem a vezényszó vagy a külső hadi dísz teszi, hanem az anyagi függetlenség. Földet kell adni a népnek és ipart. [...] A magyar függetlenséget csak a nép vívhatja ki a maga erejéből.[...] Világos tehát, hogy mindenekelőtt szabaddá és gazdaggá kell tenni a népet.”10 11 Fő feladat a latifundiumok elleni küzdelem. A szabad paraszti rétegnek a legkülönbözőbb szintű és funkciójú szövetkezési formákat kell kialakítania mind a termelésben, mind az értékesítésben. A helyi hatalmat a népi önkormányzatoknak kell gyakorolniuk. Programba kell venni az egyházi birtokok szekularizációját, a közoktatás, az egészségügy reformját, az igazságszolgáltatás átalakítását és így tovább. Mindezt a kisebbségekkel való testvéri megértéssel és kölcsönös segítséggel. Jászi végül megállapítja, hogy: „A ’67-es politika végleg diszkreditálva van, és a 'nyeregbe jutott' ’48 csődöt mondott.”11 íme - mondhatnók - a Jászi-féle új politikai-eszmei formáció: a polgári radikalizmus egy lehetséges változatának esszenciálisán rövid társadalmi és politikai programja, programadó cikke. Másfelől ez a program és ez a gondolkodás messzemenően a magyar népre épül, illetve hivatkozik, a paraszti rétegek valóságos felszabadítását helyezi a középpontba. Méghozzá a maga sajátos harmadik utas módján: a magyar felsőbb politika két nagy, egymással ádáz harcban lévő parlamenti tömbje kiiktatásával és a népi önkormányzati hatalom megvalósításával. A már említett Dániel Arnold agrárszakértő cikkei folyamatosan jelennek meg a folyóiratban ebben az időben, s maga Jászi is vissza-visszatér a földkérdésre. Például - ugyancsak 1907-ben - a latifundiumok elleni harc kérdéseire.12 Nincs sürgősebb feladat - jelenti ki -, mint a latifundiumok széttörése. Ám hogy ezután mi következzék, abban Jászi is bizonytalan. Ugyanis arról beszél, hogy nem az a valódi tét a magyar földkérdés ügyében, hogy a „vagy nagybirtok, vagy kisbirtok” vitában kinek van igaza (ezt majd kiszámíthatják és el9 Jászi Oszkár: Új Magyarország felé. = Huszadik Század, 1907/1. 1-15. Idézet: 8. 10 I. h. 10-11. 11 I. h. 15. 12 Jászi Oszkár: A latifundium elleni küzdelem. = Huszadik Század, 1907/5. 478—480. 114
