Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Monostori Imre: Borbándi Gyula Jászi Oszkár-képe: a népi mozgalom eszmei gyökereinek újraértelmezése

Monostori Imre: Borbánéi Gyula Jászi Oszkár-képe...

hetünk: maguk a korabeli főszereplők, a népi gondolat: irodalom és mozgalom vezető személyiségei sem tartották igazán számon Jászit mint előzményt, s esetleges szellemi szövetségest. Németh László például egyik interjúja szerint (más megnyilatkozása nincs is Jásziról) - 1936-ban nem őt tartotta az „októbristák” vezérének, hanem - jellemző attitűd Némethnél és másoknál is - Adyt.2 Illyés csak idős korában méltatja Jászit érdemei szerint.3 Kovács Imre igen későn, az emigrációban, 1955-ben írt szép esszét a nyolcvanéves Jásziról.4 Szimptomatikus (legalábbis érdekes) ebből a szempontból Hatvány Lajos egyik korabeli (1934-ben írt) levelének részlete, amelyben azt veti föl, hogy Németh László és társai vajon miért nem ismerik el szellemi elődként a század eleji polgári radikalizmust, s „miért nem említik köteles szeretettel Jászit és Kunfit?”.5 Az a tény is figyelemre méltó ebben az összefüggésben, hogy Borbándi Gyulának a magyar népi mozgalomról írott monográfiájáról Bibó István 1978-ban kialakított és igen részletesen leírt, szakmailag rendkívül érdekes véleményében sem esik érdemben szó erről a problémáról.6 (Sőt az egész bibói életműben sem talá2 „Egyébként én az úgynevezett októbrista eszmék zászlóvivőjének nem Jászi Oszkárt, hanem Ady Endrét tartom, és az ő nyomdokaiban haladok.” Vö.: „A szellem: rendező nyugtalanság”. Beszélgetések Németh Lászlóval. Összeáll, és előszó: Monostori Imre. Bp., 1992, Argumentum. 45.

3 „Aki az egész magyar fejlődést a 20. századtól kezdve figyelte, annak a bukások után is tisztelettel kell gondolnia Jászi Oszkárra. Én magam úgy éreztem: ő testesítette meg a gondolataival azt, amit a történelem a magyar polgárságtól elvárt volna.” Egyébként Jászi is becsülte Illyést, Ady „folytatását” látta benne. ( Lásd Litván György interjúját Illyés Gyulával. In: A költő felel. Beszélgetések Illyés Gyulával. S. a. r., bev., jegyz.: Földes Anna. Bp., 1986, Szépirodalmi, 682-691.) Életükben egyszer találkoztak, 1947 végén Párizsban. (Illyés beszámolóját erről a találkozóról: lásd Beatrice apródjai. Regény. [Bp.] 1979, Szépirodalmi, 276-280.)

4 Kovács Imre: Jászi és a nép. = Látóhatár, 1955/2. 117-122. Ua. in: Kovács Imre: Népiség, radikalizmus, demokrácia. Publicisztikai írások. S. a. r.: Valuch Tibor. Bp., 1992, Gondolat - Nyilvánosság Klub - Századvég, 254-263. Kovács itt élénk színekkel ecseteli Jászi bűnbakká levésének politikai körülményeit, majd kora legtisztább jellemei és legkiválóbb tudósai között jelöli ki a helyét.

5 Hatvány Lajos levele Földessy Gyulának. [1934 júliusa után.] In: Hatvány Lajos levelei. Vál., jegyz.: Hatvány Lajosné és Rozsics István. Bp., 1985, Szépirodalmi, 172.

6 Bibó István: Levél Borbándi Gyulához. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Harmadik kötet. 1971-1979. Vál., utószó: Huszár Tibor. Szerk.: Vida István. Bp., 1986, Magvető, 297-373.

111