Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
telményeinek kielégítése érdekében gyors fejlődésnek indult a tartósítóipar. A húsipar fejlesztésében - a hazai igények kielégítésén kívül - a tőkés export lehetősége, illetve szükségessége játszott meghatározó szerepet. A hetvenes években az állatvágás és feldolgozás technológiája korszerűbbé vált, a sonkát, a szárazárukat gyártó új üzemek már a legfejlettebb technológiát alkalmazták. Megindult a hűtőipar rekonstrukciókkal és új üzemekkel történő bővítése és a szélesebb választékú gyorsfagyasztott termékek termelése. A megnövekedett tejtermelés feldolgozására számos új, modem technológiájú üzem létesült. A hatvanas évek végét, hetvenes évek elejét jellemző központi struktúrapolitikai intézkedések a termékszerkezet jelentős, de egyoldalú módosításaival járt. A központi fejlesztési programok erőteljesen hozzájárultak az ország termelőkapacitásainak korszerűsítéséhez, számos területen megoldották a gyorsan növekvő szükségletek kielégítését. Az autóbuszexport lehetővé tette a szovjet gyártmányú személygépkocsik tömeges importját, a petrolkémiai program biztosította a gyorsan fejlődő motorizáció üzemanyagigényét, a mezőgazdaság műtrágyával, növényvédőszerekkel való ellátása hozzájárult a mezőgazdasági termelés növeléséhez, az ipar műanyagokkal, csomagolóanyagokkal való ellátása az ipari termékek színvonalát növelte, és a számítástechnikai központi fejlesztési program segített elterjeszteni az országban a számítástechnikai kultúrát. Ugyanakkor a végtermék-orientált fejlesztéspolitika miatt elmaradt az alkatrészek, részegységek, előtermékek, intermedierek fejlesztése. Mivel pedig a többi KGST-országban is hasonló volt a helyzet, ezeket a háttéripari termékeket egyre nagyobb arányban a tőkés piacról kellett beszerezni. Ennek következtében a termelés tőkésimport-igényessége meredeken nőtt, ami annyiban kedvező volt, hogy javította termékeink minőségét, és így - legalábbis a szocialista piacon - a magyar termékek keresettekké váltak, másrészt viszont kedvezőtlen volt, mert a gyorsan növekvő importigényektől gazdaságunk exportképessége elmaradt. A fejlesztési elgondolások összességükben túlfeszítették a felhalmozásra rendelkezésre álló kereteket, melynek hatására 1971-ben még a korábbiaknál is sokkal erőteljesebb külkereskedelmi hiány alakult ki, másrészt igen kevéssé érvényesülhetett az a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésekor megfogalmazott elképzelés, hogy a vállalatok önállóan, piaci hatásokra alapozhassák fejlesztési döntéseiket. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 39
