Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A mezőgazdaság fejlődése A hetvenes évek a magyar mezőgazdaság fejlődésének eddigi legeredményesebb korszaka volt. Kialakult és gyors ütemben nőtt a mező- gazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) termelése. Az élenjáró technikai eredmények átvétele és gyors elterjesztése, a jelentős állami támogatás, a javuló jövedelmezőség, az előző évtizedhez viszonyítva sokkal színvonalasabb állami irányítás jó lehetőséget adott az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek fejlődéséhez. Kialakultak és gyorsan elterjedtek a termelési rendszerek, amelyek az évtized végén a nagyüzemi szántóföldi termelésnek mintegy felét, az ültetvénykultúráknak mintegy 40, az egyes állattenyésztési ágazatoknak pedig 34-76 százalékát ölelték fel. Ezekben az években bontakozott ki a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő és melléktevékenysége. A helyi erőforrások hasznosítása mind a helyi, mind pedig a népgazdasági érdek szempontjából előnyösnek bizonyult. A kiegészítő tevékenység volumene az évtized folyamán több mint a kétszeresére, évente átlagosan mintegy 8,5 százalékkal nőtt, és 1980-ban a mezőgazdasági nagyüzemek bruttó termelésének mintegy ötödét tette ki. A mezőgazdaság dinamikus fejlődése következtében a hazai ellátás gyors ütemben javult, és a mezőgazdaság konvertibilis valutabevételünk egyik fő forrásává vált. A kétségtelenül jelentős eredmények ellenére azonban már a hetvenes évek első felében mutatkoztak olyan jelek, amelyek a mezőgazdaság ex- tenzív fejlődési lehetőségeinek kimerülésére utaltak. A mezőgazdasági nagyüzemek ráfordításai gyorsan nőttek, egyes fejlesztések túlságosan költségesek voltak, és emellett veszélyeztették a környezetet is (nagyüzemi állattartó telepek). A legnagyobb gond azonban az volt, hogy a konvertibilis export fő felvevő piaca, Nyugat-Európa mezőgazdasági termékekből önellátóvá vált, s ez a magyar export elé egyre több korlátot állított. Különösen emlékezetes az 1974-es közös piaci döntés, amely egyik napról a másikra több száz millió dollár értékű húsexportot tett lehetetlenné. Ez a kiesés érzékenyen érintette a magyar gazdaságot azért is, mert a feldolgozott élelmiszereink világpiaci versenyképessége nem volt megfelelő: a termékek minősége, választéka, csomagolása csak szerény mértékben javult. Elmaradt a hazai ipari háttér fejlődése is a mezőgazdasági termelés szükségleteitől: növekedett az importhányad a mezőgazdaság anyagfelhasználásában s különösen a mezőgazdasági beruházásokban. 40
