Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
latok is. Az új lehetőségekre és eszmeáramlatokra érzékenyen reagáló értelmiséget időről időre politikai bírálatok érték. Ez a légkör nem segítette az értelmiségi pályák politikai presztízsének növekedését, és hozzájárult a magyar értelmiség még kelet-európai mércével is kirívóan alacsony anyagi megbecsüléséhez, amelynek hosszú távú káros hatásai napjainkban válnak egyre érezhetőbbé. A társadalmi juttatások viszonylag alacsony aránya miatt a családok jövedelmi helyzetét elsősorban a gyermekek száma befolyásolta, s emiatt a népesedéspolitika céljai szembekerültek a lakosság jövedelemnövelésre irányuló törekvéseivel („kicsi vagy kocsi” vita). Az életszínvonal növekedése egyenlőtlen volt, a jövedelem szempontjából élenjáró társadalmi rétegeknél hamarabb jelentek meg az egyben jövedelmi státust is jelző tartós fogyasztási cikkek. Az életszínvonal-növekedés látható jeleit a politika és egyes társadalmi rétegek nehezen tolerálták („fridzsider-szocializmus” vita). A gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformja A hatvanas évek gazdasági problémáinak megoldását, a növekedés extenzív tényezőinek kimerüléséhez való alkalmazkodást a politikai és gazdasági vezetés a gazdaságirányítás átfogó reformjával kívánta elérni. A reformgondolat a Nagy Imre-kormány óta tulajdonképpen mindig jelen volt befolyásos közgazdászkörökben, és a korábbi merev tervutasításos rendszer már 1957-től jelentős mértékben enyhült. A hatvanas évek elején az újjászervezett mezőgazdasági szövetkezetekre dolgoztak ki reformterveket, amelyek központi gondolata az volt, hogy az állam irányító szerepe ne közvetlen utasítások alapján, hanem gazdasági szabályozókon (árak, bérek, hitelek) keresztül érvényesüljön. Ezt követően nem annyira gazdasági szükségszerűségből, mert ebben az időben a gazdaság gyorsan fejlődött, és az életszínvonal is jelentősen javult, mint inkább teoretikus meggondolásokból és a gazdaság extenzív hajtóerejének (a bevonható munkaerőforrásoknak) várható kimerülése miatt került napirendre a gazdasági mechanizmus erőteljesebb megreformálása. Maga Nyers Rezső, aki a politikai szférában a reformok legfőbb szorgalmazója volt, mondotta abban az időben, hogy egy válság előtti helyzetben kell cselekedni a válság elkerülése érdekében. Már 1963-ban közgazdasági tanácsadó testületet hozott létre, ahol előkészítő tanulmányok készültek, majd 1964 végén az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott a gazdaságirányítási reform kidolgozására. 1965 elején 11 munkacsoportot hoztak létre, ezekben a munkacsoA gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 29
