Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A koncepció alapja annak felismerése volt, hogy gépipari és általában feldolgozóipari technológiai lemaradásunk nem hozható be túlságosan rövid idő alatt, és így az elvben (a belföldi, illetve a szocialista piac értékítélete szerint) kedvező paraméterekkel rendelkező műszeripari, híradástechnikai stb. termékek még hosszú időn keresztül nem lehetnek dollárimportunk, illetve általában nyersanyagimportunk ellentételei. Ez a javaslat azonban a hatvanas években nem talált kellő visszhangra. Az extenzív gazdasági növekedés tartalékai ekkor még az időről időre kiéleződő feszültségek ellenére is biztosítottaknak látszottak. A KGST együttműködésre épülő gazdaságfejlesztés eredményeit nem kívánták kockáztatni más struktúrapolitikai prioritásokkal. A hatvanas évek második felétől kezdve azonban gazdasági fejlődésünk feltételei fokozatosan megváltoztak. A külső feltételek először a KGST-or- szágok viszonylatában váltak kedvezőtlenebbé: a hatvanas években iparunk növekedését elsősorban szolgáló gép-nyersanyag-csere lehetőségei beszűkültek. A kisebb KGST-országok egymás közötti külkereskedelmükben már korábban is igyekeztek érvényesíteni a gépet gépért elvet, de a hatvanas évek második felétől kezdve egyrészt a könnyen kiaknázható nyersanyagkészletek fokozatos kimerülése, másrészt a KGST kétségtelenül alacsony nyers- anyagárai miatt a Szovjetunió is egyre szigorúbb feltételekhez kötötte nyersanyagszállításait. A szocialista piac igényesebbé válása is nehezítette helyzetünket, mivel ez a termelési ráfordítások (ezen belül a tőkés importból származó anyag- és alkatrészigény) növekedésének irányába hatott. Az ipari fejlődés belső feltételei is megváltoztak. Egyre nyilvánvalóbb lett a munkaerőforrások és általában a növekedés extenzív forrásainak kimerülése. A lakossági igények kielégítésében, valamint az ipari termelés feltételeinek biztosításában egyre nagyobb problémákat okozott az infrastruktúra korábbi, nem kielégítő mértékű fejlesztése. Társadalmi feszültségek Feszültségek azonban nemcsak a gazdaságban, hanem a gyors életszínvonal-növekedés ellenére, vagy talán éppen emiatt, társadalmi síkon is megjelentek. A gyors életszínvonal-növekedés miatt bekövetkezett értékrendszer-változásra és jövedelemdifferenciálódásra a politika nem volt felkészülve, de maga a lakosság sem. A szabadabb légkörben a korábbi közösségi értékekkel szemben nagyobb szerepet kapott az egyéni életcélok követésének igénye, amelyre kétségtelenül hatottak az akkor divatos eszmeáram28
