Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út A tőkés relációban jelentkező egyensúlyi problémák rendszeresen keresztezték a struktúrapolitika céljait. Akiemelten fejlesztett iparágak ugyanis általában nem voltak alkalmasak jelentős dollárexportra, miközben közvetlen vagy tovább gyűrűző hatásukban jelentős dollárimportot tettek szükségessé. A fizetési mérleg alakulása a felső pártvezetés visszatérő problémaköre volt. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1963. június 11-ei ülésén például Kádár János így reagált az akkor megint aktuálissá vált problémákra: „Egész fizetési mérlegünkre azt mondanám, hogy kb. 6 és fél éve javítgatjuk... Ha nem tudunk változtatni azon az alapvető tényen, hogy nyugatról mindig nagyobb a behozatalunk, mint a kivitelünk, akkor ez ilyen mértani arányban fog nőni mindaddig, amíg be nem következik az államcsőd.” Gazdasági fejlődésünk kedvezőtlen kísérőjelenségeit elemezve, egy a hatvanas évek közepén készült iparpolitikai tanulmány9 már akkor felvetette a gazdasági növekedés és az eladósodás összefüggéseit, és bizonyos szempontból megkérdőjelezte az ötvenes évek végétől érvényesülő struktúra- politikát. Kimutatta, hogy a gazdasági növekedésre jelentős hatást gyakorol az ipar tőkés exportképességének alakulása, ugyanakkor a hatvanas években az ipari (elsősorban gépipari) struktúraváltás fő irányát képviselő alágazatok, illetve termékcsoportok (például híradástechnikai, műszeripari termékek) igen kevéssé alkalmasak a dollár relációjú export fokozására, és csupán a Szovjetunió felé jelenthetik a nyersanyagimport ellentételezését, mert a többi KGST-ország már akkor is a gépforgalom teljes kiegyenlítésére törekedett. Az idézett tanulmány egy olyan javaslatot vetett fel, amely szerint alapvető gazdaságpolitikai célként az egységnyi beruházási ráfordítással elérhető maximális dollárexportra való törekvést kell kitűzni függetlenül attól, hogy a fejlesztések mely népgazdasági ág mely ágazataiban, alágaza- taiban valósulnak meg. Ez a szemlélet tehát a korábbi iparpolitikai prioritásokkal szemben megkérdőjelezi a kevéssé anyagigényes ágazatok fejlesztésének célszerűségét mint általánosan követendő struktúrapolitikai irányt - és helyette a struktúra kijelölése nélkül gazdaságpolitikai célként a dollárexport fokozásának ad elsőbbséget. 9 Iparfejlesztésünk fő kérdései. OT Távlati Tervezési Főosztály, 1965. 27
