Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A terv, nem felismerve, hogy a megelőző évek dinamikus növekedését az úgynevezett helyreállítási periódusokra jellemző fejlődési szakasz eredményezte,3 igen dinamikus fejlődést feltételezett elsősorban a nehéziparban, amelynek öt év alatt meg kellett volna dupláznia a termelését. De ettől nem sokkal maradt el a könnyűipar 70%-os növekedése sem, és a mezőgazdasági termelésnek is 40 százalékkal kellett volna növekednie. De még ezeket a célokat sem találták kielégítőnek, és az 1951. évi II. törvénnyel jelentősen megemelték a tervcélokat, a beruházásokat például 50 milliárdról 85 milli- árdra, a nehézipar termelésének pedig már nem megduplázódnia, hanem majdnem megnégyszereződnie kellett volna. Ez az előirányzat már teljesen irreális volt, és a szükségszerű eredménye az lett, hogy számos beruházást (például az akkor megkezdett metróépítést) félbe kellett hagyni, és ami megépült, ahhoz a szükséges forrásokat szükségképpen a lakossági fogyasztás korlátozásával lehetett elérni, ezt áremelésekkel és a kötelező béke- és terv- kölcsönjegyzésekkel valósították meg.4 Egy leegyszerűsített közgazdasági modell, a Harrod-Domar-modell alapján5 úgy vélték, hogy a beruházások nemzeti jövedelemben vett arányának növekedése egyenes arányban növeli a gazdasági növekedés ütemét 3 A helyreállítási periódus az az időszak, amikor a korábbi, általában háborús károkat felszámolják. Ilyenkor viszonylag kis ráfordításokkal nagy eredményeket lehet elérni. Például egy villamos távvezeték felrobbantott oszlopának helyreállításával számos gyár termelése beindulhat. Mikor azonban a helyreállítás befejeződik, többlettermelést már csak újabb termelési kapacitások kiépítésével lehet elérni, aminek már lényegesen nagyobb erőforrásszükséglete van, mint egy távvezetékoszlop helyreállításának. 4 Az első ötéves terv célkitűzéseinek kialakításakor éles vita alakult ki Vas Zoltán (1903-1983) az Országos Tervhivatal 1949-1953 közötti elnöke és a Népgazdasági Főtanácsot vezető Gerő Gerő Ernő (1898-1980) között. Gerő Ernő rendszeresen szabotőmek nevezte Vas Zoltánt, amiért az elutasította a Népgazdasági Főtanács irreális elképzeléseit. Emiatt Vas 1953 februárjában minden pártbéli és állami tisztségét elvesztette, és „önkritika” gyakorlására kényszerítették. Később Nagy Imre gazdaságpolitikai elképzeléseinek támogatója lett, és vele együtt internálták Romániába, Snagovba. A Nagy Imre-perből azonban kihagyták, az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette, de a továbbiakban semmilyen politikai szerepet nem kapott, haláláig főleg történelmi tárgyú írásokkal foglalkozott pl. Esik eső karikára. Kossuth élete. (Bp., 1965). 5 A Harrod-Domár-modell azt mondja, hogy a növekedési ütem egyenlő a felhalmozási hányad osztva a beruházásnövekményre eső nemzetijövedelem-növekedéssel, tehát a felhalmozási hányad, vagyis a beruházások GDP-ben vett arányának növekedésével a növekedési ütem egyenes arányosan nő. 14
