Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
is. A leegyszerűsített modell azonban egyáltalán nem tükrözte a valóságot, és a felhalmozásnak a fogyasztás kárára való erőltetése súlyos feszültségeket okozott. A feszültség elsősorban a lakossági ellátásban jelentkezett (például jegyrendszer), de a termelés is erősen ciklikussá vált, és bár az eredeti tervet az ipari termelés növekedése teljesítette, a nemzeti jövedelem növekedése jelentősen elmaradt a tervezettől, jelezve, hogy a terv iparon kívüli céljai korántsem teljesültek, különösen az infrastrukturális fejlesztések maradtak el. Nagy Imre gazdaságpolitikája 1953. július 4-én Nagy Imrét miniszterelnökké nevezték ki. Nagy Imre szakítani kívánt a korábbi, erőltetett iparfejlesztésen alapuló gazdaságpolitikával, és a költségvetési kiadások jelentős részét a korábban elhanyagolt területekre, elsősorban a mezőgazdasági termelés fellendítésére, könnyű- és élelmiszeripari beruházásokra, a kommunális létesítmények bővítésére, így különösen új lakóházak építésére, a víz-, gáz- és villanyhálózat kiszélesítésére, valamint a kommunális létesítmények szolgáltatásainak fokozására csoportosította át. E mellett csökkentette a parasztság terheit, felszámolta az intemálótá- borokat, kiengedték a politikai foglyokat (például Kádár Jánost), és jobb kapcsolatokat akart kialakítani az egyházakkal is. Nagy Imrét azonban pártbeli ellenzéke, „antimarxista, antileninista, pártellenes nézetei”, továbbá „pártszerűtlen, pártellenes, sőt ffakciós módszerei” miatt rövidesen, 1954 áprilisában, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségéből kizárta, egyúttal valamennyi posztjáról is visszahívta. Az első ötéves tervet értékelve, az igazság kedvéért azért azt is el kell mondani, hogy eredeti (nem megemelt) céljai lényegében megvalósultak, és az akkor kialakított nehézipari bázisok később valóban alapját szolgálták az ország gyors gazdasági növekedésének (1. táblázat). Az energiaellátást ugyanis egészen a szénhidrogének Szovjetunióból történő nagyobb mértékű importjáig csak szénbázison tudtuk megoldani, az acéltermelés pedig - a hazai gépipari és építőipari igények kielégítése mellett - a tőkés devizaszerzés egyik alapja lett, mert feldolgozóipari termékeket tőkés relációba nem tudtunk érdemleges mennyiségben és valamennyire is gazdaságosan értékesíteni. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 15
