Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A spontán privatizáció során lényegében az állami vállalatok addigi vezetői váltak tulajdonosokká. Összességében legfeljebb 100 állami vállalatból 3-400 gazdasági társaság keletkezett 150-170 milliárdos állami vagyonnal, vagyis a spontán privatizáció a privatizált állami vagyon mintegy egytizedére terjedt ki. Az 1990-es választások után hivatalba lépett Antall-kormány törekvése az volt, hogy a privatizáció ellenőrzött formában, rendezetten történjék. Ennek érdekében 1990 végén a privatizáció irányítására létrehozták az Állami Vagyonügynökséget. Az Állami Vagyonügynökség 1991. évi megalakulásával a privatizáció rendezettebbé vált. A szervezett privatizáció első lépése az úgynevezett előprivatizáció volt, amelynek során mintegy 10.000 bolt, vendéglátóhely került licitálási rendszer keretében általában a korábbi üzletvezetők kezébe. A vállalatok zömét az Állami Vagyonügynökség által megbízott privatizáló szervezetek privatizálták, akik általában a legkedvezőbb ajánlatot tevőnek adták a vállalatot. Az előprivatizációs program mellett az önprivatizációs program volt az ÁVÜ másik tömeges értékesítést megvalósító programja. Mintegy 700 vállalat átalakítását és privatizációját az ÁVÜ által megbízott tanácsadó cég végezte. A közreműködő tanácsadó cég az átruházott tulajdoni jogokat gyakorolhatta, és a vállalat eladásából befolyt összegből díjazták. A kis és középméretű cégek tömeges privatizációja ez által felgyorsult. A közép- és nagyméretű cégek privatizálása két ütemben történt. Az 1991 szeptemberében indított első ütemébe az a vállalati kör tartozott, amelynél a foglalkoztatottak száma nem haladta meg a 300-at. Ebbe a körbe 457 állami vállalatot soroltak. Az 1992 augusztusától beindított második ütembe 292 vállalat tartozott, amelynél a foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 1000 főt. Az Antall-kormány és az utána következő kormányok sem osztottak részvényeket vagy kuponokat állampolgári jogon, vagyis elutasították a például Csehországban alkalmazott kuponos privatizációt, de a dolgozók privatizációban való érdekeltségét megalapozandó munkavállalói részvények kibocsátását tették lehetővé. A Munkavállalói Részvény Program (MRP) keretében privatizált vállalatok száma megközelítette a 300-at; 1996 végéig 45-50 ezer fő szerzett részvénytulajdont ezen az úton. Összességében az Antall-Boross-kormány idején az állami vagyon egynegyedét privatizálták, és a privatizált vagyon többnyire hazai tulajdonosok kezébe került. 100
