Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)

A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út

korlatban radikálisnak bizonyult. Ennek több oka is lehetett. Vezető poli­tikusok a régió átalakulását, a nemzetközi szervezetekben elnyerhető tagsá­got bizonyos nemzetközi versengésként élték meg, mindegyik ország igye­kezett első lenni például abban, hogy a nyugat-európai integrációhoz csat­lakozzék. E mellett a cselekvést a „kommunista hatalomátmentéstől”82 va­ló félelem is motiválta, úgy gondolták, minél jobban elhúzódnak a válto­zások, a régi rendszer politikai vagy gazdasági hatalmasságainak annál na­gyobb lehetőségük lesz, hogy pozícióikat megszilárdítsák. Privatizációs elvek és programok A privatizációt nemcsak az MDF és az Antall-kormány, de valamennyi rendszerváltó párt célul tűzte ki, és azt várták tőle, hogy a magánérdekeltség jelentősen növeli a hatékonyságot (mert „az állam - mint tudjuk - rossz tu­lajdonos”), és így az ország rövidesen megindul a Nyugat-Európához való felzárkózás útján. Az állami tulajdon lebontása azonban már az első szaba­don választott kormány megalakulása előtt megkezdődött. A magánosítás beindulását három fontos törvény tette lehetővé: 1. a gazdasági társaságokról (1988. VI. tv.), 2. a külföldiek magyarországi befektetéseiről (1988. XXIV. tv.), valamint 3. a gazdálkodó szervezetek átalakításáról szóló (1989. XIII. tv.) törvény. Ezek a törvények nyitottak utat az úgynevezett spontán priva­tizációnak, amely azért kapta ezt az elnevezést, mert nem kormányzati intéz­kedések nyomán, hanem egyes vállalatvezetők kezdeményezésére és érde­keiknek megfelelően történt. A törvények hatására szinte azonnal beindult a spontán privatizáció. A spontán privatizáció során az állami vállalat megmaradt, de vagyontárgyai és pénzeszközei gazdasági társaságok tulajdonába mentek át, míg az állami vállalat „cserébe” kft-üzletrészeket, illetve részvényeket kapott. Az ilyen tranzakciókat a vállalat kiürítésének nevezték. A vállalat életképes részei kerültek át a vállalati vezetők által létrehozott magán társaságokba, az élet- képtelen vagy terhes elemek (pl. vesztésre álló perek) a felszámolásra ítélt anyavállalatban maradtak. A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 82 A megnevezés inkább pejoratív jelző akar lenni, mintsem a valóság megjelenítése, hiszen a rendszerváltás idejére a valamikori kommunisták gyakorlatilag már kihaltak. Utódaik elkötelezettsége inkább hatalmuk megtartásában jelentkezett, hogy milyen eszmék alapján az másodlagos volt. 99

Next

/
Thumbnails
Contents