Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP. Diktatúrából demokráciába: szocialista evolúció Magyarországon.
A politikai túlélés művészete látjuk, hogy milyen ügyes hatalomtechnikai bűvészkedés volt ez az egész kommunikációs-politikai játszma, ez a csordogáló-csepegtető stílusú adatközlés. Egy kis peresztrojka itt, egy kis glasznoszty ott - akár politikában, gazdaságban, akár tudományban -, és máris megfelelt a kommunikáció az épp érvényes reformtendenciának. Ehhez egyrészről hozzá kellett szoktatni a még ortodox, „hívő” szocialistákat (kommunistákat), másrészről felcsillantani a fényt az alagút végén. Ezt tette a pártlap is, és szorgalmazta a „megoldást”, a válságból való kiutat, és ezáltal ismét haladóvá vált. 1988 első fele látszólag a helyzetfelismerésről, egyfajta őszinteségről tanúskodott, a gondok beismerése bizonyos rácsodálkozással járt együtt, de a felelősség vállalásáról - természetesen - szó sem lehetett. Az újságírók a szocialista világ összefüggésein keresztül közelítettek a változás kérdéseihez, illetve valamelyest világgazdasági kontextusba helyezték azt. Klasszikust idézve a „nemzetközi helyzet fokozódott”, nőttek a problémák, de véleményük szerint a nyugat is agonizált. Gorbacsov nyitását még mindig kicsit fenntartásokkal kezelték, de alapvetően a reformot, a glasznosztyot (nyíltság), peresztrojkát (átalakítás) magukévá teszik. Ez ésszerű volt, de előkerült az ideológiai probléma is. „Bizonyos, hogy az ideológiai kérdések és válaszok nem lehetnek csupán ideológusok, társadalom- tudósok szűk rétegének feladványai. A társadalom minden rétegéből eredhetnek új megközelítések. ”41 A pártnak folyamatosan küzdenie kellett a belső maggal, az „öregekkel”, a veteránokkal, az egyszerű párttagok kitartó kommunista, ortodox véleményével, akik a változások miatt csalódásukat fejezték ki. Klasszikus kétfrontos harcra kényszerül a pártvezetés: egyrészt meg kellett magyarázni a régieknek, hogy ne féljenek a változásoktól, másrészt a leginkább reformer technokratákat, és más, túlságosan „gyorsulókat” visz- sza kellett fogni, akár kemény kézzel is. (Nem beszélve a formálódó ellenzéki mozgalmak kezeléséről.) Mindeközben jelei voltak egyfajta „nemzetpolitikai” változásnak is: „A Kárpát-medencében élő magyarság a magyar nemzet része. ”42 Szűrös Mátyás mondata ez, aki már a nyolcvanas évek közepétől kifejezte párton 41 Beszélgetés Juhász Ferenccel, a Veszprém Megyei Pártbizottság titkárával. Népszabadság, 1988. január 20., 3. p. Maros Dénes interjúja. 42 Magyar Nemzet, január 26., 3. p. 58
