Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP. Diktatúrából demokráciába: szocialista evolúció Magyarországon.
Ekkor még fennhangon és fennkölten Lenin elveit valló, és bátran vállaló pártról van szó, melynek lényege a szilárd egység, amely kikezdhetetlenül állja az új keletű „gyarlóságok” ostromát, mivel azok a szocialista er- kölcsiség ellen hatnak. Ugyanakkor egyes szerzők meglepően messze mennek, és a reform örvényének kiszolgáltatva meglehetősen súlyos következtetéseket vonnak le: ,,Ha végigtekintünk a szovjet történettudomány hét évtizedén, bizony nem egy nyílt vita, nyitott szellemű értekezés került nyilvánosságra. A szovjet történetírás első évtizedére például egészében a glasz- noszty szelleme volt érvényes. (...) Csak a glasznoszty jelenthet ugyanis garanciát arra, hogy megvalósuljanak Veszelovszkij akadémikus következő - Thuküdidészt idéző - sorai, amelyeket a nagy szovjet történész az 1940-es években az íróasztal fiókjának írt, s amelyek halála után, 1963-ban ugyan végül nyomtatásban is megjelenhettek, de amelyek mindig aktuálisak maradnak egy tudós számára: »A történésznek, mint minden tudósnak, megértőnek kell lennie a jelenkor szükségletei iránt, de egyúttal az kell legyen az ideálja, hogy művei az örökkévalósághoz szóljanak.« ”40 Ezek szerint a kommunizmus, legalábbis a kommunista történetírás, szinte maga volt a glasznoszty, a nyíltság, ráadásul a „történész, mint minden tudós” a szükségletgazdálkodás szerint kell hogy dolgozzon, akárcsak a modem társadalmak minden egysége. A glasznoszty érvényesítésébe tehát beszálltak a tudós történészek is, ami egyébként a Népszabadság hasábjaira ekkoriban különösen jellemző volt (lásd Pach Zsigmond Pál, Ránki Gyögy, Berend T. Iván írásait). Óvatosan magyarázták többek között az érzékenyebb, idősebb kommunista rétegnek a változások szükségszerűségét. Nem véletlen, hogy az ideológiai front egyik legerősebb bástyáját - főként a marxistáknál - a történészek munkássága jelentette, melyek mintegy támogatták a legmagasabb szintű marxista-leninista filozófiai alapvetéseket. A hatalmon kívül rekedt civil gondolkodók számára csak húsz évvel a rendszerváltás után tisztult ki annyira a kép, hogy belássák, a valódi változásokat sóváran várók, hírekre szomjazok hangulatát milyen kevés pozitív információmorzsával fel lehetett dobni, reménykedésre hangolni. Ma már _______________________I. 1988-89, Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP 40 Szvák Gyula: Megújuló történelemszemlélet. Népszabadság, 1988 január 16., 13. p. 57
