Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
rendszere. Ezekre a kérdésekre a felszólalok csaknem kétharmada, illetve fele tért ki beszédében, követelve a konkrét intézkedéscsomag kidolgozását. Ezt követi a nyilvánosság és a társadalmi kontroll kiszélesítésének szükségessége. Ez a téma - mivel egy rohamosan pluralizálódó társadalom fejlődésének vagyunk a szemtanúi - 1989-re már teljesen egyértelmű, és a májusi pártértekezlettel ellentétben, ahol a második leggyakrabban elhangzó téma volt, 1989-re a „hatodik helyre csúszott”, de nem azért, mert kevésbé fontos, hanem mert már evidenciaként kezelendő és az első demokratikus választások előtt alig több mint fél évvel már nem is képezheti vita tárgyát. A nyilvánosság és társadalmi kontroll kérdése 1989-ben egy másik aspektusban is megjelenik, mégpedig a világnézeti pluralizálódás nyomán. A kongresszus első két napján felszólaló ötven küldött közül húszán tartották fontosnak elmondani, hogy a nemzet egyetlen egységes világnézetbe szorítása irreális elképzelés, nem kezelhető egy nemzet nyilvánossága egyetlen értékrend részeként. A Magyarországon bekövetkező társadalmi és politikai változások nyomán teret kell engedni annak, hogy egy modem európai államban számos világnézet megfér egymás mellett, különböző politikai erőkbe tömörülve és ennek az ideológiai sokszínűségnek létjogosultsága kell legyen a huszadik század végén. Ezt nemcsak a többpártrendszer megalakítása szempontjából tartották fontosnak, hanem az MSZMP jövőjének tekintetében is, hiszen az előtte eltelt két-három évben számos platform alakult a párton belül, amelyek bizonyos esetekben egymásnak ellentmondó értékeket vallottak magukénak. Azok a felszólalók, akik az új pártot a platformok szövetségeként képzelték el, nemcsak a párton kívül, de a párton belül is jogot követeltek a különböző értékrendeknek, hiszen a baloldaliság sem jelenthet egyetlen, a párt által központilag meghatározott értékcsoportot, amint azt az eltelt évtizedekben a központi pártapparátus megkövetelte. Mindehhez természetesen szervesen hozzátartozik az egyének és társadalmi csoportok önrendelkezési joga. A társadalmi kontroll kiszélesítése alatt pedig értenünk kell az önkormányzatiság kiterjesztését is. A mai modem európai szubszidiaritás fogalomhoz hasonló igényeket támasztott a felszólalók több mint egy ötödé, akik szót emeltek a magyar államigazgatásban érvényes erős központosítás ellen, és időszerűnek tartották a lehető legtöbb illetékességi kör regionális hatáskörbe utalását. A tanácsi rendszer várható összeomlását követően tehát olyan önkormányzati rendszer kidolgozását tartották ésszerűnek, amely nem egy szigorúan hierarchikusan felépített, utasítási joggal rendelkező párt illetve korI. 1988-89. Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus 47
