Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete és kereszténységgel szemben élesen fellépő posztkommunista-ultraliberális MSZP-SZDSZ-tengelyhez. Hogy egyébként Békési milyen jósnak bizonyult, az a 2010-es és 2014-es választások fényében elég röviden elintézhető... A két párt „természeties” összefonódása 1994 után még inkább kiteljesedett, s az SZDSZ 2010-es végleges bukása után is, új liberális pártalakzatok formájában a mai napig folytatódik. Ékes bizonyítéka ennek - miként arról Halmy Kund ír, aki a korszak baloldali sajtójának feldolgozását végezte el -, hogy az elmúlt évtizedekben a szocialista és a liberális sajtó, ha nem is a gyakorlatban, de tartalmilag és eszmeiségében szinte véglegesen összeforrott, és szinte szétválaszthatatlanul egyneművé vált.48 Miután áttekintettük a szocialista párt saját hatalomátmentését igazoló érvrendszerének legfontosabb elemeit, válaszoljunk arra a kérdésre, hogy a fenti érvek mögött milyen szemléletmód és világkép húzódik meg. A fenti érveléseket igazából egyetlen mozzanat, egyetlen tudatos megfontolás tartja össze és szervezi rendszerbe, mégpedig a kádári kisember, az atomizált kádári tömegember gondolatvilágából, megszokott magatartás- formáiból, világgal, országgal, élettel stb. kapcsolatos elvárásaiból való kiindulás, s azok alátámasztása. Az MSZP tehát - nem kis cinizmussal - azokra az elvárásokra, normákra és szokásokra épített érvelésekor, amelyeket ő és elődje, az MSZMP alakított ki az emberekben, egy fokozatosan puhuló diktatúra elfogadtatására és természetessé tételére. Ez által a szocialisták arra törekedtek, hogy a kádári kisember és átlagember elhiggye nekik, hogy éppen a szocialisták fennmaradása, a szocialisták jelenléte és végül újbóli hatalomba kerülése a garancia a Kádár-korszakban megszokott biztonságérzetük megőrzéséhez. Ennek sikeréhez viszont éppen arra volt szükségük, hogy az átlagembert, ha tetszik átlagválasztópolgárt „benne tartsák” az általuk felépített kádári értékrendben és életfelfogásban, ne engedjék, hogy a rendszerváltás okán égető szükségét érezzék világképük és gondolatviláguk átalakításának. Az MSZP-nek tehát az volt a szigorúan vett pártérdeke, hogy a demokráciához egyáltalán nem illő, sőt a demokrácia működését kifejezetten és hatványozottan korlátozó kádári attitűdöt tartsák fenn az emberekben! Felismerték és világosan látták, 48 Halmy Kund: III. 1994-2010. 280. p. 322
