Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust hogy ha az emberek, a társadalom nagy része vonzódni kezd olyan fogalmakhoz, mint a szabadság, a demokrácia, a civil öntudat, az önkormányzatiság, a nemzeti és kisközösségi szuverenitás, az állami túlhatalom korlátozása, a szabad vélemény-nyilvánítás, a szabad szervezkedés stb., akkor óhatatlanul is ellenük fordulnak, s abban az esetben hatalomátmentési stratégiájuk akadályokba fog ütközni a társadalom előtt. Valljuk be őszintén - miként arról a korábbi fejezetben írtam a demokratikus ellenzéki pártok ügyetlensége, naivitása, tapasztalatlansága és egyáltalán nem utolsósorban széthúzása miatt az MSZMP-MSZP hatalomátmentési folyamata az ellenlábas politikai elit részéről nem ütközött különösebb ellenállásba. A szocialista elit nagy hatalomtechnikai rutinnal készítette elő a rendszerváltást (spontán privatizáció, az ellenzék bomlasztása titkosszolgálati eszközökkel, beépülésük az Antall-kormányba, jó nyugati kapcsolatok felhasználása stb.) és saját politikai, gazdasági, média- és titkos- szolgálati pozíciói megőrzését. Az első szabad választások után sikeresen akadályozták meg a történelmi igazságtételt és az elszámoltatást, de ebben már nagy segítséget kaptak új szövetségesüktől, az SZDSZ-től, illetve a Sólyom László által vezetett Alkotmánybíróságtól is (és még ki tudja, kitől). Magyarul: a politikai osztályon belüli csatáikat sikeresen megvívták, ezért már csak arra volt szükségük, hogy a demokráciába belépő társadalommal, az emberekkel is elhitessék a „természetes” jelenlétüket az új rendszerben, azt, hogy nincs mit rajtuk számon kérni, s aki ezt mégis megpróbálja, az elavult, múltba néző, gyűlöletet szító, békéden, az ország érdekei ellen fellépő bajkeverő. Az MSZP-nek tehát ahhoz, hogy átmentse magát a diktatúrából a demokráciába, a társadalom kádári tudatszerkezetét is át kellett mentenie, mely felett ő uralkodott. Ehhez viszont minden erővel kerülnie kellett azt, hogy az utca, a tüntetések, demonstrációk túl nagy szerephez jussanak, azaz, hogy a forradalom irányába mozduljanak el a folyamatok, hiszen ilyen esetekben a tömegek nagyon gyors tudati és szemléleti változásokon mennek keresztül, amelyeket viszont már csak diktatórikus eszközökkel lehet visszaszorítani (lásd az 1956-os forradalom utáni megtorlásokat). Ennek érdekében az MSZMP és az MSZP nagyon tudatosan békés, tárgyalásos irányba terelte az átmenetet, s a szórványos tüntetéseknek igyekezett az élét tompítani. 1988-ban éppen ezért, mintegy „a gőz levezetéseképpen”, engedtek két tüntetést is, a Ceauşescu-fâle falurombolás ellenit, illetve a bősi vízlép323
