Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete 8. Az MSZP és az SZDSZ közeledése, majd kormánykoalíciója, szoros együttműködése természetes, sőt, „természeties” (a természettörvények erejénél fogva adott) szükségszerűség. A szocialistáknak nem kis bravúrt kellett végrehajtani a nyilvánosság és a közvélemény előtt: el kellett hitetni az emberekkel, hogy az 1990-es első szabad választásokig legádázabb ellenfelükkel, a Szabad Demokraták Szövetségével létrejövő egyre szorosabb együttműködésük teljesen elfogadható, sőt helyeselhető fordulat. Ennek elfogadtatásához egy nagy trükkhöz folyamodtak, ez pedig nem volt más, mint hogy találtak egy közös nagy ellenfelet, amely a köztük - szocialisták és balliberálisok - közötti ellentétet mintegy „felülírta”. Ez a nagy ellenfél, sőt ellenség mi más is lehetett volna, mint a jobboldal, jelesül az Antall-kormány, amely veszélyt jelent a demokráciára, a Horthy-korszakot kívánja vissza, anakronisztikus politikát folytat, a népi-urbánus vitában a népi oldalon áll, Trianon revízióját sejteti, nacionalista, rasszista és antiszemita egyszerre. (Ugye ismerősek a jelzők?) Márpedig ha ez mind valós veszély, akkor bizony érthetővé válik a két régi ellenfél, az MSZP és az SZDSZ összefogása a jobboldali „métellyel” szemben, „az ország érdekében”. A kommunizmus-szocializmus, illetve aktuálisan a posztkommunizmus elleni küzdelem mint alapkérdés tehát háttérbe szorul, s ennek helyébe lép a jobboldaliság, a konzervativizmus, a nacionalizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem, melyben a posztkommunista MSZP és a kozmopolita, ultraliberális SZDSZ kézfogója megtörténik. Vagyis: a diktatúra maradványainak és utódjainak háttérbe szorítása, a történelmi elszámoltatás és lusztráció helyébe lép egy számukra fontosabb és meghatározóbb törésvonal, mégpedig az erős nemzeti öntudattal rendelkező jobboldalisággal szembeni fellépés, melynek gyökerei a húszas-harmincas évek népi-urbánus vitájában rejlenek. A szocialisták szabad demokratákhoz, illetve eszméikhez - többek között a neoliberalizmushoz - való közeledése rögtön megmutatkozott az első szabad választások után. Békési László, az MSZP technokrata és reformer köreinek egyik vezéralakja már 1990 nyár elején így nyilatkozott: „Legalább érdekes eltöprengeni a neoliberális válságkezelések sikerein [sic! - F. T.], amelyek akkor is »erős kezű« kormányzást igényeltek, ha nem valósítottak meg politikai diktatúrát. ”45 45 Halmy Kund: II. 1990-1994, 137. p. 320
