Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?

I. 1988-89. Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus

ményként említik az 1956-os forradalmat. Megítélése tehát nem változott még meg, legalábbis a felszínen, bár nem tekinthető már tabutémának sem, hiszen amint az ábra is mutatja, Kádárral együtt öten említik meg közvetve vagy közvetlenül az ’56-os eseményeket.

Pozsgay Imre szerint a forradalom megítélése a Németh-kormány idején kezdett el átalakulni, amikor 1988. november 24-én benyújtották az ún. demokrácia-csomagtervet. Ennek a tervezetnek a lényege a politikai alapjogok visszaállításának kérdése volt, amelyek között szerepelt az egyesülési jog - amely lényegében a többpártrendszer csíráját rejti magában -, valamint a gyülekezési jog biztosítása a polgárok számára, ami ugyebár azonnal felvette az 1956-os forradalom megítélésének problémáját. Habár a törvény- tervezetet lélegzetvisszafojtva fogadta a parlament, végül is Pozsgay Imre, akkori államminisztert bízták meg a program kidolgozásával. Ennek nyomán 1989 március végére az Országgyűlés három törvényt is elfogadott.

Mindeközben 1989. január 29-én a Magyar Rádió 168 óra című műsorában interjút készítettek Pozsgay Imrével, amelyben első alkalommal nevezte 1956-ot népfelkelésnek. A rádióinterjú közvetítését azonban Pozsgay szerint megfelelően kellett időzíteni, mert ha a felvétel Grósz Károly tudomására jutott volna, azonnal letiltja. Ezért egy olyan időpontot választottak a műsor közvetítésére, amikor a miniszterelnök külföldön tartózkodott, történetesen Davosban, egy világgazdasági konferencián. A nyilatkozat azonban természetesen nem maradt következmények nélkül és a következő (1989. február 11.) KB-ülésen 54 felszólalóból 52 (!) elhatárolódott Pozsgay nyilatkozatától.

Az 1988. május 20-22-i országos pártértekezlet záróakkordjaként a jelölőbizottság javaslatot tett a párt szervezeti szabályzatának módosítására, amely magában foglalta a pártelnöki pozíció létrehozását. Egyidejűleg ugyanebben a dokumentumban felkérték Kádár Jánost az új vezetői poszt betöltésére. A feladatkörök meghatározása azonban már önmagában elárulta, hogy ez csupán egy látszatpozíció volt, és hogy Kádárt lényegében minden valós politikai hatáskörtől megfosztották, bár tanácsadási és véleménynyilvánítási joga természetesen továbbra is megmaradt.

Megemlítésre került még az értekezleti jegyzőkönyvekben számos alkalommal az ún. tagkönyvcsere ügye, azonban egyik hozzászóló sem magyarázta. Pozsgay Imre magyarázata szerint a tagkönyvcsere a párttagság31