Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?

gal való egyfajta számvetést jelentett, amely szerint 1987-ben 862 ezer párttagot számlált az MSZMP. Ez Magyarország akkori felnőtt lakosságának egyharmadát tette ki, azaz világviszonylatban is igen jó arány. A pártértekezlet hozzászólói pedig azért említették meg az 1987 októbere és 1988 februárja között lezajlott tagkönyvcserét, mert a számadatok a fennálló problémák ellenére meglepő mértékben alátámasztották az egypártrendszer és a párt domináns szerepének létjogosultságát. Pozsgay hozzátette, hogy ennél a számvetésnél fény derült arra is - és erről anno igyekeztek mélyen hallgatni hogy a párttagok csaknem nyolcvan százaléka értelmiségi és nem a munkásosztály soraiból került ki. (!) Ennek nyilvánvaló oka, hogy Magyarországon a karrier építéséhez a párton keresztül vezetett az út, tehát a tagkönyvnek nem feltétlenül volt köze az egyén valós politikai meggyőződéséhez.

Jelen körülmények között annál érdekesebb, hogy az ötven hozzászólóból összesen tizenöten vettek fel ideológiai fonalat és nyúltak vissza elsősorban Lenin, másodsorban Marx gondolataihoz. Kérdésünkre, hogy vajon ez valós ideológiai meggyőződést takart-e vagy inkább egyfajta „kirakatként” szolgált a nagy kommunista gondolkodók által képviselt eszmék hangsúlyozása egy éppen széthullani készülő rendszerben, Pozsgay Imrétől azt a választ kaptunk, hogy ennek teljesen másfajta üzenete van. Leninre hivatkozni 1988-ban a sztálinizmussal való nyílt szembefordulást és a gor- bacsovi reformok helyeslését jelentette. Gorbacsov nyilatkozataiban előszeretettel hivatkozott Leninre, tehát egyfajta divatot teremtett és egyenlő volt a strukturális reformok elfogadásával. Tehát ez nem Leninről és az „ősi” kommunista tanokról szólt, hanem a korábbi rendszerrel való nyílt szembefordulás üzenetét hordozta.

Mint említettük, a beszédekben több ízben is elhangzik a munkanélküliség kérdése, amely, mint tudjuk, a teljes foglalkoztatás ideájáról való lemondást jelenti. Pozsgay szerint ez sem volt már új keletű gondolat, hiszen már 1979-ben közfelháborodást váltott ki, amikor a győri RÁBA üzemben elbocsátottak csaknem száz dolgozót és nem tudtak nekik a régióban rövid távon másik állást kínálni. Az 1979-es év azonban más szempontból is fontos volt, hiszen ebben az évben hozták nyilvánosságra, hogy számos alapvető fogyasztási cikk ára jelentősen emelkedni fog, mert az állam már nem képes tovább fenntartani ezekre a termékekre az állami dotációt.

Felkeltették az érdeklődésünket Pozsgay Imre megjegyzései az 1979-es évvel kapcsolatosan, így a Magyar Nemzeti Levéltárban kikerestük az ideA politikai túlélés művészete

32