Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete futtatni a magyar gazdaság és társadalom fejlődését. ”u Ezzel a véleménynyel egyébként csak részben értenék egyet. Ma már ugyanis jól tudjuk, hogy az ellenzék a spontán privatizációból nagymértékben kimaradt, s bár igaz, hogy többen az ellenzék soraiból is jutottak kisebb-nagyobb vagyonokhoz, tulajdonhoz a spontán privativáció időszakában, ez mégis sokkal kisebb mértékű volt ahhoz képest, amilyen súllyal a volt pártállami elit és a nómenklatúra tagjai részesültek a privatizáció „örömeiben”. Jómagam másban látom a meghatározó problémát. Abban, amelyről részben már szóltunk korábban: az ellenzék minden idegszálával a pártállami elittel való politikai tárgyalásokra, s a politikai eredményekre koncentrált. Mindennél fontosabb volt számukra, hogy létrejöjjön a demokratikusjogállam Magyarországon, a többpártrendszer, a szabad választások. Talán nem mellékes körülmény, hogy az SZDSZ, a Fidesz, az MDF és a többi párt soraiban elsősorban jogászok, szociológusok, másodsorban irodalmárok, történészek foglaltak helyet, s csak elvétve találunk közöttük közgazdászokat. (Bokros Lajos az MSZP frakciójának tagja lett...) Az elit kontra elit dimenzióra való eltúlzott koncentrálásra persze az utóbbi körülmény sem ad mentséget. Korábban már hosszan taglaltam, hogy az ellenzéki elit a társadalomra sem fordított elegendő figyelmet, s ez legalább annyira stratégiai hibának tekinthető, mint az, hogy a gazdasággal és az ott lezajló folyamatokkal sem foglalkoztak a dolog súlyának, rendszerváltásban betöltött jelentőségének megfelelően. Érdemes e helyütt ismét Hankiss Elemért idézni, aki a fenti két jelenséget összefogva, összhatásában szemléli, s a szokásos szenvedélyes stílusában kritizál: „A kerekasztal résztvevői (...) - érthető módon - elsősorban a politikai intézményrendszer átalakításában s a politikai hatalom újraelosztásában voltak érdekelve. De az már nem érthető és nem fogadható el - bár vannak mentségeik -, hogy hagyták, hogy a gazdasági és társadalmi témák lekerüljenek erről az asztalról. Hagyták, hogy az e témákat tárgyaló albizottságok munkája zátonyra fusson. Hagyták, hogy a kormány gazdaság- politikája tovább mélyítse a gazdasági válságot, növelje az ország adósságát. ”13 14 13 Bokros Lajos: i. m. 76. p. 14 Hankiss Elemér: Az ártatlanság elvesztése. In: Magyarország Politikai Évkönyve, 1990. 41. p. 298
