Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete óriási presztízs- és legitimációvesztés árán. Ez utóbbira is akad példa, mégpedig Románia. (Lengyelország sajátos eset annyiban, hogy bár tárgyalásos formára kényszerült, hosszabb időtávot tekintve, 1980-tól a Szolidaritás formájában megjelent az alulról jövő nyomásgyakorlás, csak bizonyos értelemben „korán jött”.) A régi elitek kiszorítása tehát az elsődleges és „független” változó a sikeres demokratikus konszolidáció szempontjából; a legerősebb függő változó, amely ezt elősegíti, a néptömegek alulról jövő nyomásgyakorlása. A tárgyalásos megoldás már kevéssé sikeres forma, de hosszú távon azzá válhat, ha a régi elitek lassacskán kiszorulnak a hatalomból és a többi társadalmi szférából. Ha ez nem történik meg, a kezdetben sikeresnek tűnő de- mokratizáció megakadhat, és olyan hibrid rendszer jöhet létre, amelyben a régi, diktatórikus rendszer elemei ugyanúgy jelen vannak, mint az új, demokratikus rendszeréi; utóbbira példa többek között Magyarország. A posztszovjet régióra való kitekintést befejezve megállapítható, hogy bár az új, demokratikus elitek Közép- és Kelet-Európábán látszólag nagyon rövid idő alatt, igen látványosan bevezették a demokratikus alapintézményeket és ezzel néhány aktorszemléletű kutatót meg is győztek arról, hogy „kész a nagy mű” és a demokráciák nemsokára konszolidálódnak (hiszen voltak funding election-ok), valójában csak innen kezdődött a demokratizá- ció igen hosszú folyamata. Az új elitnek nem kisebb feladata van, mint hogy megváltoztasson egy történelmi éra alatt rögzült szokásokat, hagyományokat, normákat, eljárásokat mind az elitek, mind a polgárok körében, amelyek egytől egyig a kommunizmushoz-szocializmushoz kötődnek. Különösen nehéz feladat ez abban az esetben, ha ráadásul az előző, diktatórikus rendszer vezető elitje is a helyén maradt és átmentette magát a demokratikus rendszer keretei közé. Márpedig ehhez aligha elég néhány év; megítélésem szerint arra van szükség, hogy a már rendszerváltás után született, politizáló generáció vezető politikai és egyéb funkciókba jusson, tehát a rendszerváltástól számított 25-30 év szükséges ahhoz, hogy a demokrácia valóságosan, organikus értelemben stabilizálódjon. És még ebben az esetben is csak a legfejlettebb közép-európai országokról beszélek; a balkáni és a kelet-európai országok esetében megítélésem szerint több időre van szükség, a közép-ázsiai országokat illetően pedig még csak jósolni sem merek. 292
