Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
A politikai túlélés művészete nem értése jeleként közölte, nem tekinti magát a kormány tagjának és Katona Béla tárca nélküli miniszter is kilátásba helyezte lemondását. ”70 A korabeli kommunikáció egészen eddig a pontig az MSZP vezetésének egységét mutatta - ami egy párt külső megjelenése szempontjából a legfontosabb tényező. Ezt a képet zavarta össze a csomag bevezetése, mely látszólag az MSZP és Horn Gyula szándékai szerint történt, azonban másfél évtizeddel később megállapíthatjuk, hogy sokkal inkább a koalíciós partner, az SZDSZ céljainak megfelelően alakult így a helyzet. Az utólag különböző varázscímkékkel ellátott intézkedéscsomagot, melyet szokás neoliberálisnak, keyne- siánusnak, néhol klasszikus liberálisnak, vagy szimplán liberálisnak - sőt manapság visszamenőleg konzervatív liberálisnak - nevezni, valójában legnagyobb örömmel a SZDSZ holdudvara fogadta, sikerrel felállítva azt a helyzetet, hogy a „szocik megcsinálják, mi pedig örülünk, hogy úgy történik, ahogy mi szeretnénk...” Ráadásul az MSZP vezetése viheti el a balhét. Valójában a Bokros-csomag nem volt más, mint a nyolcvanas évek óta halogatott intézkedések elvégzésének megkezdése helyett a fűnyíróelvszerű megszorítások egy csapásra történő bevezetése, aminek életbevágóan fontos, halaszthatatlan oka volt. 1994 óta az államháztartási hiány addig soha nem látott méretűre nőtt, ami 1995 tavaszára teljes nemzetközi befektetői és hitelezői bizalmatlanságot szült. A piacok, és amúgy a Hom-kabinetet támogató külföldi gazdasági erők nyomása olyan mértékűvé vált, hogy azonnal lépni kellett. A probléma lényege, hogy ezt az intézkedéscsomagot 1994-ben nem tervezte a koalíció, csak a gazdasági adatok és a tényszerű teljesítmény végzetes leromlása tette szükségessé, mégpedig azonnali formában. A meghirdetett stabilizáció és szerkezetátalakítás helyett azonnali pénzbehajtó intézkedéseket kezdett végrehajtani a kormány. Ebben a helyzetben a politikai újságírásnak valóban fel volt adva a lecke. A szükségszerű intézkedéseket meg kellett hozni, de ezt a saját tábor irányába volt a legnehezebb kommunikálni: „ Voltaképpen akiket nem szédítettek meg a különböző politikai szirénhangok, azok tudhatták: előbb-utóbb elénk fogják tálalni ezt a gazdasági feketelevest. Most, hogy itt gőzölög előttünk, mégis nagyon keserű lett sokunk szájíze. Aki nem csapta be magát, az tudta, hogy a megszorító intézkedések nem meg70 Súlyos stabilizációs kormánycsomag. Szerkesztőségi vezércikk. Népszabadság, 1995. március 13., 1. p. 244
