Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után

kerülhetőek. S azt is érzékelhettük már jó ideje: a visszafogás érzékenyen érinti a lakosság többségének életszínvonalát is. Most, hogy végül megszületett a kormány nehéz döntése, mégis elszorul az ember szíve. Az eszünkkel elfogadhatjuk, hogy így kell tenniük, ám nem tagadható le szorongásunk sem. Hiszen ebben az országban nem csak pénzügyi, hanem szociális válság is van. S a mostani intézkedések nagyon sok olyan szerzett jogtól fosztják meg az embereket, amelyek épp hogy arra voltak elegendőek, hogy ne bukjanak e szegénységi küszöb alá. A döntést hozók úgy érvelnek, hogy a szociális ellátásban, a családtámogatásban, az egészségi és oktatási ellátásban ezentúl következetesebben érvényesítik a rászorultsági elvet. Azaz: a legszegényebbek alatt még ott feszül a szakadozott szociális háló. Am a túlnyomó többség bizony rosszabbul fog élni, mint eddig. Ez a stabilizáció ára.

Az sejthető volt, hogy amikor az állam úgy istenigazából megkezdi visszavonulását a jóléti-szociális-kulturális szférából - s most ennek lehetünk tanúi —, az nagyon fájdalmas lesz a társadalom többsége számára. A kormány döntései láttán mégis erős ambivalenciát lehet érezni. Mert csak a »nincs« pénz diktálta kihátrálás látható. De hol maradnak az ígért reformok? Amelyek legalább azt engednék hinni: lehet, hogy nekem, nekünk most rosszabb lesz, de a gyerekeinknek - már jobb. Lehet persze, hogy a »se pénz, se idő« kényszerében most a kormányzat előre menekül. De nagyon biztosnak kell lennie döntései igazában. Mert ehhez a programhoz nagyon nehezen kérhető szociális partnerség. Legfeljebb némi társadalmi türelem, hogy bebizonyíthassák, a stabilizáció nem marad »kegyes hazugság«. ”71 Ez a hangvétel nyíltan - és vélhetően őszintén - berzenkedő, jól érzékelteti az MSZP-t pártolók döntő többségénél várható bizalomvesztést. Való igaz, hogy Bokros programja sokkal inkább az SZDSZ gazdaságpolitikai köreihez állt közel, ráadásul a szocialisták pénzügyi „fenegyerekét”, Békési Lászlót váltotta, tehát a szocialisták nála drasztikusabb szakembert nem tudtak előkeríteni.

Amíg tehát a liberálisok - visszafogottan - tapsoltak, addig az MSZP középvonala - egy profi gazdasági újságírót megszólaltatva - erőteljes aggodalmának adott hangot. Bossányi Katalin természetesen egyetértett a Bokroscsomag pontjaival, de a jól bevált atyáskodó (anyáskodó) hangvétellel, féltőaggódó stílusban figyelmeztet arra, hogy a „nép” (lásd az MSZP szavazóbáIII. 1994-2010. Halrny Kund: „Miénk itt a tér.”

71 Bossányi Katalin: Kegyes hazugság? Népszabadság, 1995. március 13., 3. p.

245