Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
Előszó
Előszó Előszó 1989 a rendszerváltás éve. Huszonöt év távlatából, történeti szempontból ismerve a politikai folyamatok végkimenetelét, vagyis hogy 1990-ben új államrendszer létesült, minden kétséget kizáróan állíthatjuk. A hatalom akkori birtokosai és a rendszerváltó ellenzék tárgyalások keretében megállapodtak a kormányzás kérdéséről, vagyis arról, hogy kinek a kezébe kerüljön a hatalom. Nem arról volt szó tehát, hogy a közhatalmat a puhának tűnő diktatúra keretei között gyakorló Magyar Szocialista Munkáspárt egyszerűen megosztja, vagy átadja a már nemcsak szervezetként, hanem erőként is fellépni képes ellenzéki pártoknak, azok pedig egyszerűen elfogadják tőle. Mivel az ellenzéki pártok a demokrácia értékeit tartották szemük előtt, ezt a megoldást nem fogadhatták el, értékeikhez tartották magukat. Ez a forma egyébként elvi alapon a hatalom hasonlóan önkényes kisajátítása lett volna az állampolgárok feje fölött még akkor is, ha nem erőszakkal és adminisztratív hatalomtechnikai eszközökkel történt volna meg. Akkor mégis miről állapodott meg a hatalom és az ellenzék? Valójában arról, hogy a hatalom hogyan kerüljön oda, ahonnan ered, ahol arra használhatják, amire való. Vagyis átlényegült formájában kerüljön szabad választások megtartása alkalmával a néphez, és a nép döntse el azt, hogy a hatalmat szabad akarata által kik birtokolhassák és gyakorolhassák. Ez a megállapodás, az akkor fennálló politikai rendszer - vagyis az egypártrendszerű államszocializmus - berendezkedésének, ha úgy tetszik, szerkezetének megváltoztatása nélkül kivitelezhetetlen lett volna. Ha nem így történik, a fennálló rendszer korrekciója, vagyis annak megváltoztatására irányuló tudatos módosítások, lépések során plurális demokratikus állammá változott volna a népköztársaság. így továbbra is minden pártnak el kellett volna fogadnia, hogy a politikai játéktér a szocializmus. Azonban az a helyzet állt elő, hogy az „egypárt” egy párt lett. A ’80-as évek végéig millió szállal egymáshoz bilincselt, formális hierarchiák szolgálták ki - biztosította ezt a hatalmasra duzzasztott, pártfegyelemmel szabályozott apparátus - a kommunista ideológiára épülő diktatúrát, a hatalmat. A diktatúra pedig - titkosszolgálatai által a társadalmat mélységében is átitatta - korlátlanul gyakorolhatta a hatalmat minden és mindenki felett. Ennek a rendszernek a legfőbb hatalmi intézménye az MSZMP, az egypárt (állampárt) volt, amely 1989 október elején komoly változáson 7
